43. Fejezet: Meglepetés

- Még egy kis szájfény és kész is vagy! Jelentette ki  Sophi.

- Remek, annak már nagyon örülnék, mert már teljesen elgémberedett a nyakam. - El csak kuncogott rajtam, én pedig türelmesen ültem a székemben, amíg Soph átlagos lányból, dögös csajszit varázsolt belőlem. Közben nem láthattam mit alkot, azt mondta, hogy meglepetés. Utálom a meglepetéseket, de nem vitatkoztam vele, engedtem mindent hóbortjának.

- Kész vagy! - Hátrált egy lépést és magához hívta Elli-t.

- Agg, Istenem! Szóhoz sem jutok, olyan szép vagy. - Ölelt át El.

- Valóban? Vagy csak nem akartok megbántani...

- Ha nem hiszed, fordulj meg és csodáld meg magad! - Parancsolt rám So.

Féltem attól, hogy mit fogok látni, féltem szembenézni magammal.

Vettem egy mély levegőt, becsuktam a szemeimet, majd tettem egy 360 fokos kört, így pontosan a tükörrel szembe kerültem. – Számolunk jó? Kérdezte meg Sophi.

-         Rendben!

És elkezdtek hangosan számolni. -1, 2, 3... Ekkor kinyitottam a szemeimet, megdöbbentem és szóhoz sem jutottam, ez nem az átlagos Aggie, tényleg szépnek éreztem magam. A hajaim hatalmas loknikban omlottak a vállaimra, a felső rész pedig hátra volt tűzve  csipke masnival, a szemeim halványán csillogtak, az orcáimon halvány nem hivalkodó pirosító volt, és az ajkamon egy leheletnyi szájfény.

Sírni szerettem volna, de nem akartam, hogy elfollyon a sminkem, igy csak megfordultam és megöleltem mind a két lányt, és nem tudtam nekik elég hálás lenni.

Sophin egy egyszerű kis fekete ruha volt, még El egy krémszínű térdig érő koktélruhát választott. Amint elkészültünk, kiléptünk a szobámból, és elindultunk megkeresni a fiúkat, csak a hang után kellett mennünk, a nappaliban a TV előtt csücsültek, de már 3-an voltak, hiszen a Göndörkém is befutott. Fura nem is hallottam a csengőt, és, hogy találtak ide az számomra rejtély.

-         Harry! Futottam oda hozzá, és ugrottam a nyakába. 
–   Szia, Agg! Nagyon- nagyon szép vagy! -Bókolt.

-        Ugyan, de örülök neked! Túrtam a hajába és kapott két cuppanós puszit is.

-        Még egyszer sajnálom a múlt hetet! -Súgta a fülembe.

-        Harry, megbeszéltük és nincs harag!

Erre a kijelentésemre kaptam még egy puszit, majd beült a fiúk mellé, akik persze nem győztek áradozni arról, hogy milyen szépek vagyunk.

Lassacskán gyülekeztek a vendégek, próbáltam jó házigazda lenni, és mindenki óhaját, sóhaját meghallgatni.

Perrie és Zayn is megérkeztek végre, sűrű elnézések közepette. Nagy puszikkal köszöntöttem őket is, Pezz csak úgy ragyogott a sötétlila kis ruhájában, és Zayn sem hazudtolta meg magát, annyira aranyosak együtt és illenek egymáshoz.

Közben Abb telefonált, hogy már úton vannak és nemsokára megérkeznek.

-         Srácok! Kiabáltam át a nappalin, ahogy csak tőlem tellett. - Li nemsokára megérkezik, így ha jelzek bújjatok el, én pedig  lekapcsolom a lámpákat!

A mobilom megállás nélkül csengett, Clau volt, hogy eltévedt és segítsek neki tájékozódni. Egyik pillanatról a másikra átváltottam GPS-re, és diktáltam neki, hogy merre, mi hol található. Nem sokkal később megláttam az autóját, magamra kaptam a kabátom és kiszaladtam elé.

-         Szia! Köszöntöttem egy öleléssel és két puszival.

-         Helló! Hu,csak ide találtam. -Ölelt át ő is.

-         Clo el kell mondanom valamit, mielőtt bemennénk, azért is jöttem ki.

-         Mi az? Talán Harry iderepült a tournéról? Ugyan ne viccelj! Forgatta meg a szemeit.

-         Ami azt illeti, igen... -Sütöttem le a szemeimet.

-         Agg, ne hülyéskedj velem!

-         Nem, én nem, de tényleg itt van...

-         Úgy hívtál ide, hogy tudtad, hogy jön?

-         Nem, ne tudtam, hogy jönnek esküszöm. Kérlek, gyere be, nem kell vele beszélned csak iszol valamit,kérlek...

-         Rendben, de csak is miattad!

-         Akkor gyere! Karoltam át, majd tereltem be a házba.

Amint beléptünk Clo szemei egyből Harry-t keresték, és rá is találtak, egy lánnyal beszélgetett az egyik sarokban.

-         Agg, szerintem ez nem jó ötlet!  Fordult volna sarkon, de megállítottam.
-    Ha nem nézel vele soha szembe, mindig is bánni fogod.

Amint eligazgattam Clo-t, Abb csörgött, hogy itt vannak az utcában, így összehívtam a csapatot, majd leoltottam a lámpákat.

Hallottuk, ahogy Abb leállítja az autót, a kocsi ajtó csapódását is, majd a hangok egyre közelebb értek az ajtóhoz. 
– MEGLEPETÉS! Kiáltottuk egyszerre, amikor Li benyitott.

Leesett az álla a meglepettségtől, kezét arcára tette, majd le vette, hogy valóság e az, amit lát, vagy álmodik.

-         Nagyon Boldog 22.-dik Születésnapot! Rohantam oda hozzá, és ugrottam a nyakába.

-         Istenem, srácok! Agg ez mind az enyém és nekem?

-         Igen, így van! Bólogattam. - És van egy kis meglepetésem számodra.

-         Fiúk, kérlek gyertek ide!

-         Liz engedd meg, hogy bemutassam neked az 1D 4 tagját!

-         Jézusom! Sziasztok! Egy percet kérhetnék, ne haragudjatok, csak sokkot kaptam.

Látták, hogy zavarban van így szorosan átölelték, és bemutatkoztak.

-         Egy kis csendet kérhetnék! Kiáltott Harry. – Köszönöm! Most arra kérlek titeket, hogy énekeljük el, a csodálatos Liz-nek, a Happy Birthday című dalt.  https://www.youtube.com/watch?v=s2PNA-nUJcA

-         Köszönöm, köszönöm! Nem győzte megköszönni. - Látom mindenki csiniben van, várjatok egy percet, amíg felveszek én is valami szépet! Agg kérlek gyere segíts! Felsiettünk a lépcsőn a szobájába, előkapta a csinos pink ruháját, feldobtam neki egy kis sminket és amikor kész voltunk siettem volna le, de elkapta a kezem.

-         Agg köszönöm, köszönök mindent! Ölelt meg. - És hagyj mondjam el, hogy tőled gyönyörűbb barátnőm nem is lehetne.

-         Sírni fogok, úgyhogy menjünk, gyere!

-         Egy pillanat és megyek én is! Majd elengedte a kezem és utamra engedett. 
-    Rendben, ha lejöttél, bemutatom a lányokat is, imádni fogod őket. Amint leértem, láttam, hogy Harry és Clo beszélgettek, megnyugodtam, hátha meg tudják beszélni a problémáikat.

***

-         Egy kis figyelmet kérnék! Állt fel Li egy székre. – Megszeretném köszönni minden barátomnak, ismerősömnek és azoknak, akik itt vannak, eljöttek, valamint a legjobb barátnőmnek Aggie Brightmore-nak, aki nélkül ez a buli most nem lenne, szeretlek benneteket! Gyere ide kérlek! -Hívott maga mellé. Fura érzésem támadt hirtelen, olyan volt, mintha figyeltek volna folyamatosan.

-         Köszönöm, és szeretlek! 

-         Nem hittem, hogy beszélnem kell, így nem is készültem beszéddel, de azt elmondhatom, hogy bármi is történjen, én mindig itt leszek veled. Őszintén teljes szívemből igazán, mindig szeretni foglak. -Láttam a szemében a könnycseppeket megjelenni így közöltem, hogy hozom az ajándékát. Felszaladtam a lépcsőn a szobámba és a kis rózsaszín dobozt kerestem, amelyben a nyaklánc volt. Közben kopogtak. – Ki az? Ekkor egy olyan személy lépett a szobámba, akit a legkevésbé vártam, és nem szerettem volna egy légtérben vele lenni.