35. Fejezet: Mozi

Vattacukrok! Köszönöm a 2000 oldalmegjelenítést és a szép kommenteket, imádlak Titeket! Ha lehet ilyet kérnem tőletek, egy megosztásnak nagyon örülnék! Csók BR <3

A szívemben millió és millió pillangó kapott szárnyra, ezeket a sorokat olvasva, még sosem volt olyan fiú az életemben, aki így szeretett volna.

Rögtön válaszoltam is neki:

Kis hercegem!

Valóban létezik a mesebeli herceg, te vagy az!

Csók A. <3

Úgy keltem ki az ágyból, hogy szinte lebegtem, kimentem a folyosóra, hangokat hallottam felszűrődni az emeletre, majd mikor lementem a földszintre megnézni, hogy kik a hang forrásai, szemem-szám elfelejtettem becsukni.

-         Anyaaa, Apaaa! Ugrottam le a lépcsőről és szaladtam hozzájuk, hogy végre megöleljem őket és beszippantsam gyermekkorom illatait. Már nem láttam őket, több, mint 3 hónapja, utoljára utazásom előtt láttuk egymást.

-         Kicsikém! Szorított magához anyukám. Semmit nem változott ő sem, ugyanolyan, mint kiskoromban. Szőke hosszú tincsei és ragyogó kék szemei vannak akárcsak nekem apukám, az évek alatt növesztett egy kis pocakot, de még mindig olyan fess, mint a legénykori képein, mielőtt anyával találkoztak. Anya fogorvosként, apa pedig egy családi étterem vezetőjeként dolgozik, otthon Alfriston-ban.

-         Szia Életem! Húzott apu is karjaiba.

-         Sziasztok! Jajj de hiányoztatok már...

-         Te is nekünk Hercegnő! Apa mindig is egy erős ember volt, de most titokban letörölt egy kósza könnycseppet.

-         Huuhuu, üljön le mindenki, mindjárt jövök! Utasítottam őket a kanapéra, Liz- el együtt.

Mindenkinek hoztam egy-egy apró meglepit az utazásból, mikor elmenetem vásárolni a csajokkal nem csak magamra gondoltam. Ausztráliából és Japánból is hoztam souvenir-t még nagyiéknak is. -Mindjárt jövök! Kiabáltam le...

Nos a kenguruk országából apa gazdagabb lesz a egy krikett ütővel, ezt Niall segített kiválasztani, anyunak egy kézzel készített műves órát vásároltam, amely ékszerdobozként is funkcionál, Liz-nek pedig egy plüss koalát vásároltam.

Japánban a lányok segítségével a szüleimnek és a nagyszüleimnek egy-egy teáskészletet vettem, még Liz egy gyönyörű japán legyezőt fog kapni. - Jövök már! Nagy nehezen lebotladoztam a grádicson  a csomagokkal, és szép sorban odaadtam a souveníreket.

-         Agg ez gyönyörű! Áradozott Liz. -  És a koala is írtó édes, nem kellett volna.

-         Ugyan, ez a legkevesebb.

-         Oh, nagyon köszönöm, ölelt át barátnőm.

-         Kicsikém, ezek fantasztikusak, és nagyon szépek, de valóban nem kellett volna költened! Mondta anyu bámulva a teáskannát.

-         Azt szerettem volna, ha boldogok lennétek, hiszen mindent nektek köszönhetek, és ha máshogy nem hát így viszonzom.

-         Gyere ide Bogaram! Puszilta meg a fejem tetejét anyukám.

-         Mit szeretnél ma csinálni? Bármi lehet az, lelkendezett Li.

-         Veletek szeretnék lenni, semmi mást nem akarok!

-         Akkor, így is lesz! Már ki is találtam egy remek programot. Elmegyünk együtt a moziba, megnézünk egy filmet, utána pedig beülünk vacsizni a helyi étterembe.

-         Mit szólsz? Szorította meg a kezemet.

-         Fantasztikus lenne! -Örültem meg.

-         Mr. és Mrs. Brightmore, ugye velünk tartanak?

-         Ki nem hagynánk! Állt föl apu a kanapéról.

-         Nos, akkor fél órát kérünk, ugye Aggie elég lesz a készülődéshez?

-         Persze! Ugrottam fel vidáman én is, majd barátnőmmel fel is szaladtunk a szobáinkba, addig anyuékat lent hagytuk, hadd pakoljon, imád pakolni, és apura rábíztuk, hogy foglaljon jegyeket.

Egy bíborszínű kis ruhát választottam, amelynek a háta szabadon volt hagyva, hozzá fekete harisnyát és barna bokacsizmát vettem föl és, hogy ne fázzak meg egy fekete bőrdzsekit halásztam elő a szekrényemből. A hajammal nem foglalkoztam sokat, a két szemembe lógó tincset hátratűztem. A sminkem púder, pirosító, spiráll és egy kis szájfény.

Én már régen lent voltam, és élménybeszámolót tartottam a szüleimnek is, még Liz készült,  Niall-t nem említettem meg, abból a szempontból, hogy barátom van, elmondom majd nekik, csak ha már mindenki fog róla tudni, a bandán belül. Meséltem Clau-ról és a lányokról, hogy egy egész napot végigvásároltunk, a fiúkról, hogy egyáltalán nincsenek elszállva maguktól, persze apu rögtön azzal jött, hogy ha egy ujjal is hozzámérnek baj lesz... "hát ez már megtörtént mondtam magamban" kissé belepirulva. Megnyugtattam, hogy nagyon rendes és tisztességes srácok, nem kell aggódnia.

-         Kész vagyok! Toppant be Liz.

-         Remek, végre, mert már egy órája ülünk itt.

-         Jajj már, tudod a szépségért áldozni kell. Csak a  szemem forgattam.

-         Mr. Brightmore le tetszett foglalni a jegyeket?

-         Mi az, hogy! -Húzta ki magát apu.

-         Hu de jó, és mit nézünk meg? Kíváncsiskodtam aputól, és nagy boci szemekkel néztem rá.

-         Meglepetés Aggie. - Rázott le.

-         Nem szeretem a meglepetéseket! Durcáztam már az autóban ülve.

A mozihoz érve, nem voltak túl sokan, nem szeretem a nagy tömeget. Apu kiváltotta a jegyeket, ki is kaptam a kezéből egyet és szemem végigfuttattam rajta. Demóna... -Oh, de jó, imádom ezt a filmet! - Szorítottam mellkasomhoz bilétámat.

A régi Csipkerózsika mese, modern feldolgozása a "gonosz" szemszögéből, akinek a belsője valójában egy érző szívet rejt...

Csodálatos kis film, és  a képi világ egyszerűen lenyűgöző. 1,5 órás volt, de egy percet sem unatkoztam alatta.

Úgy éreztem magam, mint kiskoromban, amikor többször volt, hogy Liz átjött hozzánk és elmentünk anyuékkal vidámparkba, vagy állatkertbe, de én is gyakori vendég voltam náluk, és engem is vittek kirándulni, lovagolni, strandolni. 10 percre laktunk egymástól, és valóban minden szabad időnket együtt töltöttük. Voltak persze barátnői mind kettőnknek, de mindig visszataláltunk egymáshoz, és mostanra csak Li maradt meg nekem, mint az egyetlen igaz barátom. Vannak a mai napig barátnőim, de nem állnak hozzám olyan közel, mint ő. Sokakban csalódtam, mert átvertek vagy kihasználtak, de, hogy megismertem a lányokat, ismét látok reményt arra, hogy igaz barátnőkre leljek.

"Míg van posta, és nem vágják el a telefonvonalakat, míg van mondanivalónk, s amíg minden szorongásunk és örömünk meg akarjuk osztani egymással, addig barátok maradunk. Mindörökre."

A mozi után elsétáltunk az egyik itteni étterembe, ahol nem érdekeltek a kalóriák mindenből enni akartam, nagyon vágytam a hazai ízekre.

Előételnek skót húslevest rendeltem, főfogásnak pulyka mellet Wellington módra és a desszert, amire mindennél jobban vágytam Browni kockák csokoládé és vanília fagylalttal.

Haza érve majd kipukkadtam, de amint láttam a többiek sem voltak ezzel másképp, anyuéknak addig rimánkodtam még itt maradtak, így a holnapi napot is együtt tölthetjük.

Gyorsan lezuhanyoztam, és már a laptop előtt ültem, hogy végre láthassam a Manóm pofiját és halljam rekedtes hangját.