32. Fejezet: Lelkiismeret furdalás

Drágáim! 

Végre megmutatom Claudiá-t!

Köszönök Nektek mindent! Puszi BR <3

Harry, nem állítom, hogy nem akadt ki, amikor meglátta Clau-t,  a lányok persze tudtak mindenről, még a fiúk csak kapkodták a fejüket.

-         Srácok, bemutatom nektek egy kedves ismerősömet Claudia Clobbler-t, Clau mellesleg modell, szóval majd ő ad nektek szakmai tanácsokat, hogyan mozogjatok  a színpadon! Harry, csak állt és bámult rám villámokat szóró tekintettel.

Majd láttam, hogy biccentett felém, hogy csatlakozzam hozzá, a többiektől jó pár méterre.

-         Aggie, megtudhatnám, hogy ő mit keres itt? Mutatott a csinos barna hajú lányra. 
-    Ne légy kiakadva. Csitítottam.
-    Hallgatlak, mert szerintem semmi közöd a magánéletemhez! 

-         Tudom és igazad van! Pedig most akartam neki bevallani mindent a vásárlásról, meg, hogy a lányoknak már bemutattam, de most jobbnak láttam, ha hallgatok, mint a sír.

-         Remek, ha felfogtad, most pedig tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne.

Bólintottam. –Harry! Szóltam utána - Ne haragudj!

Meg sem fordult, és rám sem nézett. Nem hittem, hogy ilyen baj lesz belőle. De nem értem, mi rossz van abban, ha két ember szereti egymást?

A nap további része jó hangulatban telt, szerintem a srácok is megkedvelték Clau-t sokat ugratták és viccelődtek vele, mindezt, aki sanda szemmel nézte az Harry volt.

A nap fénypontja az volt legalább is számomra, amikor mind az 5 fiú fél pucéran edzett, ha ilyen a Mennyország, már megyek is.

-         1D fiúk vagy 1D lányok? Ez itt a kérdés, tárta szét a karjait Mark. – Dobpergést kérnék! Feszülten vártuk az eredményt, egymás kezét szorítva a csajokkal. Lecsuktam a szemem és imádkoztam, hogy mi nyerjünk.
-   Lányok, gratulálok! - Mutatott felénk az edző.

-      Mi? Nyertünk? Nem hiszem el! - Örömömben csak ugrálni tudtam. A fiúk odajöttek hozzánk és kezet fogtak velünk, fair módra.

-         Szép volt lányok, mondta Lou egy kis szomorúsággal a hangjában, persze addigra már a mellettem lévő három lány a barátjaik nyakában lógott, még én félszegen mosolyogtam Ni-re. Én is oda akartam menni és megcsókolni, de egy ölelés is elég lett volna, és láttam Niall-ön is, hogy hasonlóan érez, de nem baj nem kell már sokáig titkolózni.

Clau szegény azt se tudta, hogy merre vagy kire nézzen, kicsit zavarban volt, ahogy én is, így intettünk a csapatnak és elhagytuk a konditermet.

-         Felmegyünk hozzám? Van mesélni valóm. - Öleltem át Clo karját.

-         Mennyünk, habár remélem Harry nem jön utánunk.

-         Nem, nem hiszem, épp ez az, amiről szeretnék veled beszélni.

A lakosztályba érve, kidőltünk mind a ketten, hát mit ne mondjak, meg kell szenvedni a győzelemért, de van egy olyan sejtésem, hogy bunda az egész, és csak szimplán, udvariasságból hagytak minket nyerni.

Clau az ágy azon oldalán feküdt, ahol én szoktam és én pedig Harry oldalán.

Elmeséltem, hogy nem nagyon tetszett a Bodrinak az, hogy megjelent és a többiek is tudnak róla, szegényt egy kicsit szíven ütöttem vele és csak nagyon reméltem, hogy nem miattam fognak szétmenni, nem akartam én rosszat senkinek, nem tudtam tőle elégszer bocsánatot kérni, nagyon rossz volt a lelkiismeretem.

-         És mondott még valamit rólam vagy rólunk? Kérdezte nagy kétségbeesett szemekkel.

-         Szívem, nem akarok neked hazudni, de nem is szokott rólad beszélni...

-         Értem, sütötte le a szemeit. –Jobb lesz ha én most megyek, köszönöm, hogy gondoltál rám, majd hívlak! Kaptam két puszit és eltűnt az ajtó mögött.

Hát ezt jól megcsináltam, gondoltam, hogy picit megnyugtassam magam lezuhanyzok, és ebédre készen is leszek. Oh, Clau és a koncert, egy 360 fokos kört írtam le, majd heves szívveréssel emeltem fülemhez a készüléket, de nem tudtam elérni, így írtam neki egy SMS-t, hogy tényleg sajnálok mindent és, hogy mi lesz az estével.

Fél óra alatt lezuhanyoztam, megmostam a hajamat, sőt meg is szárítottam, majd magamra kaptam a nagy rózsaszín macis melegítőmet, a macis csak átvitt értelemben ugyanis, akkora vagyok benne, mint egy jól megtermett hóember, de nem baj, ez a kedvencem és senki kedvéért nem mondok le róla.

Pont akkora lettem készen, amikor Harry megérkezett, de nem látszott vidámnak, ha lehet ilyet mondani nem szívesen tartózkodtam vele egy szobában.

-         Szia! Köszöntem picit megilletődötten.

-         Agg, áruld már el nekem, miért kell ott lenni a mások dolgában? Förmedt rám nem túl kedvesen.

-         Nézd Harry, 1.: Ne kiabálj velem, 2.: Clau egy remek csaj, nem értem miért titkolod.

-         Az hadd legyen az én problémám, jó?

-         Nem hallgatom ezt tovább, majd beszélünk, ha megnyugodtál! Ezzel becsaptam magam mögött az ajtót, beszélnem kell valakivel különben felrobbanok, de a Manómhoz is, hogy menjek, mikor ő sem tud semmit?

Gondoltam egyet, nem lesz baj, ha sétálok egy picit itt a szálloda kertjében, hogy ki tudjam szellőztetni a fejem. Egy fa alatt húzódtam meg, ott üldögélve hangokat hallottam, amelyek egyre közelebb értek hozzám. Lou és El voltak azok, mikor megláttak, azonnal mellettem is termettek.

-         Szia Aggie! Köszönt Lou vidáman.

-         Sziasztok! Én is köszöntem, de már kevésbé voltam olyan lelkes, mint Louis.

-         Hát te? Itt, egyedül, magadban? El kíváncsiskodott.

-         El? Kölcsönadnád néhány percre Lou-t? Beszélnem kell vele.

-         Persze Agg, de ugye nincs baj?

-         Nincs-nincs...

-         Akkor megyek is! Nyomott egy csókot barátja ajkára, majd sietős léptekkel hagyott ott bennünket.

-         Szóval, miről van szó? Valakit ki akarsz nyírni és kellek az eltűntetéshez? Niall az? Nem csodálom... - Mosolygott.

-         Lou nyugodj le, senkit nem akarok kinyírni, főleg nem Ni-t. Nevettem el magam.

-         Hát akkor?

-         Harry...

-         Mit csinált már megint? Sóhajtott egy nagyot Tommo.

-         Semmit, csak tudod aggódok érte. - Nem szerettem volna Lou-nak sem elmondani semmit erről a kialakult helyzetről, majd H. elmondja, ha akarja.

-         Miért? Történt valami?

-         Nem-nem, de szeretném, ha egy kicsit kettesben beszélgetnétek, mert te csak fiú vagy, és jóban vagytok.

-         Aggie, nem értelek, de persze, beszélek vele!

-         Köszönöm Lou! Öleltem át jó szorosan a nyakát.

Már javában készültem, a koncertre, amikor SMS-em érkezett, Clau írt, hogy nem érzi jól magát, ne haragudjak de mégsem tud jönni. Persze, hogy rosszul érzi magát, tudtam, hogy Hazz miatt nem akar jönni.

Nem szerettem volna neki felemlegetni, így azt írtam vissza, hogy megértem és jobbulást kívántam.

Csinosan akartam kinézni magamhoz képest, és persze Niall volt a fő célközönség. Egy fehér toppot egy barackvirág színű blézert párosítottam össze, hozzá világos farmert és fehér boka Converse vászoncipőt vettem fel.

A hajamat besütöttem, majd kontyba kötöttem, egy leheletnyi smink, ami úgy is elvész, a sok szaladgálás közepette. Ilyenkor irigylem a lányokat, hogy ők tombolhatnak én meg dolgozok.

Nemsokára ők is elutaznak és legközelebb csak Thaiföldön találkozunk.

A kisbuszban leghátul foglaltam helyet, persze Niall-nek sem kellet kétszer mondani és már mellettem is volt. Összesen 4-en mentünk ezzel a járművel, a többek az autókban utaztak.

Ni kihasználva azt, hogy nincsenek körülöttünk, bátran fogta meg a kezemet, a fülemhez hajolt és belesúgta – Még van egy kívánságod Tündérem.