2015. február 26., csütörtök

27. Fejezet: Akarlak és kívánlak mindennél jobban

Egy nagyon kedves Barátnőm kedvéért raktam ki ezt a részt már ma! <3 csak egy picit +18 ;)

Jajj, nagyon félek-félek-félek, mi lesz ha ajtót nyit? Istenem, annyira vert a szívem, hogy a fülemben úgy éreztem, mintha dobolnának. Hosszú percekig a bátorságomat gyűjtöttem össze és bekopogtam, csak a kilincset néztem, szinte nem is mertem pislogni, egyszer csak nyílt az ajtó, a vér is megfagyott bennem, Niall egy boxerben tárta ki azt.


Kislányos zavaromban, azt sem tudtam merre nézzek, és csak remélni tudtam, hogy nem nagyon feltűnő a dolog. Ruhám ráncait piszkáltam és próbáltam minél határozottabbnak tűnni.
- Szia, először is nagyon sajnálom, hogy felébresztettelek, csak lenne egy kis problémám.
- Semmi baj, még úgy sem aludtam, valami baj van? Láttam az aggodalmat felcsillanni a szemében.
- Nem-nem, minden a legnagyobb rendben, csak annyi történt, hogy a szobatársamnak akadt egy másik szobatársa és nem tudok hol aludni. Niall erre csak elkezdett nevetni.
- Most komolyan kinevetsz? Ha nem látnád épp szorult helyzetemben vagyok, tettem csípőre a kezeimet. - De így is jó, majd alszom itt az egyik bőrkanapén.
- Dehogyis Agg, nem téged nevettelek, és dehogy alszol a kanapén, itt az ágy, majd én alszom a benti heverőn.
- Nem, aludj nyugodtan az ágyban, nekem még a föld is megteszi, de tényleg.
- Na jó, Aggie szeretnél ma itt aludni?
- Igen! Néztem rá nagy szemekkel.
- Akkor tiéd az ágy, enyém a kanapé, és nincs vita.
Beljebb mentem, "miért ilyen aranyos és miért néz ki ennyire jól..?"
Köszönöm, igazán nagyon hálás vagyok.
- Mennyire vagy hálás? Jött mögöttem, majd maga felé fordított és megcsókolt.
Hogy én mennyire vágytam erre, azt el sem tudom mondani. Finoman az ágyra fektetett és én lehunytam szemeimet, szája csak finoman simult az enyémre, óvatos volt és tapogatózó, bátortalanul várta, hogy akarjam én is. Megfeszültem a vágytól és ajkam válaszolt az övének és testem hozzá simult. Lassan és élvezettel csókolt a számat ízlelgette, ajkai mézédesek voltak.
- Aggie... Levegőhiányban váltak szét ajkaink.
- Mi baj?
- Én nem tudom, ha így folytatjuk képes leszek-e megállni a csóknál, akarlak és kívánlak, mindennél jobban.
Tudtam, hogy itt az idő és, hogy egyszer meg kell történnie. Nem féltem, miért is féltem volna? Hiszen Niall karjai között még egy légy sem szállhatott rám.
Odaadtam magam annak a fiúnak, akibe fülig szerelmes vagyok és ez a legjobb és a legszebb dolog a világon.
Reggel, mintha csak egy álomból ébredtem volna, amely édes volt, mint a méz, de amikor puha ajkak tapadtak homlokomra és két kar még erősebben tartott, rájöttem, hogy ez az álom, most nagyon is valóságos volt.
 Vissza emlékezve a tegnap éjszakára, bíborpiros lett az arcom, mindig emlékezni fogok rá, mindig.
De, mint minden tündérmesének ennek is vége van a reggel beköszöntével. Óvatosan kibontakoztam Niall öleléséből, magamra kaptam  a tegnap esti ruhámat és kiléptem a folyosóra, ám pont rosszkor cselekedtem mindezt.
Harry és az a lány, akivel az estét töltötte, szintén akkor jöttek ki a szobából, mikor én.
Cikinek éreztem a dolgot, így nem törődve Harry pillantásaival,  hiányos öltözékemre, a lány elé sétáltam és bemutatkoztam.
Először is magamról akartam terelni a figyelmet, másodszor pedig
roppantul kíváncsi voltam a titokzatos hölgyre.Be kell valljam Harry most is remekül választott.Vállig érő barna haj, mogyoróbarna szemekkel,a ruhája mell részben húzott arany övvel díszített mini ruha volt, amely sötétkék színben pompázott.



A neve Claudia Cobbler egy feltörekvő modell, aki jelenleg azért tartózkodik Japánban, mert a tavaszi fotósorozata most készül, a japán kultúra hagyományain alapulva.
Rendes kis csajnak tűnik, úgyhogy remélem még hallunk róla.
Nagy bocsánatkérések közepette hagytam őket kettesben, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Ma és holnap is egyaránt koncert lesz, délután próba, majd a show, de egyszerűen nem tudtam most  a munkára koncentrálni, boldog voltam, de még milyen boldog, bár összeszorult a szívem, ha a arra a beszélgetésre gondoltam, amit már nem tudok sokáig halogatni, így is van mit megbeszélnünk a kedvesemmel.




3 megjegyzés: