122. Fejezet: Így telt hát el a mi nagy napunk

Sziasztok Tündérek! <3

Itt is volnék az esküvő folytatásával, valamint el szeretném nektek mondani, hogy ezen kívül még egy rész, és egy epilógus van hátra a történetből, de nem kell elbúcsúznunk, ugyanis nemsokára megnyitom az újabb blogom! :) Puszi BR

A lagzink a már sokat emlegetett fehér sátrunkban folytatódott tovább, ahol a vendégeink alig várták, hogy gratulálhassanak nekünk. Megérkezve kézen fogva Mr. és Mrs. Horan-ként szólítottak minket, ami egyet jelentett a bevonulásunkkal. Nagy taps fogadott bennünket, majd helyet foglaltunk helyünkön. A pincérek fel-alá szaladgáltak az ételek kiosztásával. Miután elfogyasztottuk a felszolgált finomságokat Niall felállt, és tósztra emelte poharát.

-         Kedves család, barátok, és ismerősök! Meg szeretnénk nektek köszönni, hogy eljöttetek ma ide és, hogy részesei vagytok boldogságunknak. Ti voltatok azok, akik mellettünk voltatok, bármiben számíthattunk rátok, és sokban hozzájárultatok ahhoz, hogy most itt állhatok büszke férjként egy gyönyörű és megismételhetetlen nő oldalán. – hajolt le hozzám, és megcsókolt.

-         Hadd mondjak én is valamit! - álltam fel. – Először én is üdvözlök mindenkit, és nagyon hálásak vagyunk valóban, amiért most itt vagytok. Mindig vártam a szőke herceget, egész kis korom óta, reméltem, hogy megtalálom, mint a tündérmesékben a hercegnők. Azt hiszem a leginkább Hamupipőke szerettem lenni. – nevettem el magam, amin mások is jót mosolyogtak. – Itt sokan tudják, hogy mi történt velem, évekkel ezelőtt, és nem hittem, hogy valaki is az életben majd el tud fogadni, de tévedtem. Maura és Bobby köszönöm önöknek, hogy egy ilyen csodálatos fiút neveltek, aki meglátta bennem a szépet, és egy percig sem kezelt úgy, mintha beteg lennék, aki mindig mellettem volt, és támogatott. – pusziltam arcon a rám meredő fiút. - beszédemet halk suttogások és könnyes szemek kísérték, majd mindenki felállt, és tapsolt nekünk. Utánunk a két tanúk tartott beszédet Lizzy és Greg, és a szülők.

-         Aggie és Niall! Gyönyörűek vagytok, és Niall még mindig haragszom rád, amiért elcsábítottad Aggie-t a háztól. Nem, viccet félre téve eleinte nagyon féltettem Agg-et ettől a kapcsolattól, hogy híres sztár létedre majd kihasználod, és eldobod, de félreismertelek. Rá kellett jönnöm az idő múlásával, hogy ti egymásnak vagytok teremtve, igazából erre akkor jöttem rá, amikor mindent elkövettél, hogy visszaszerezd őt. Köszönöm ezt a két remek embert a remek szüleiknek, akik ilyen fantasztikus embereket adtak nekünk. Én csak azt kívánom nektek, hogy legyetek mindig nagyon boldogok, és már alig várom, hogy megérkezzen a kisbaba, mert vele lesz teljes az életetek. – nem tudtam megállni, felpattantam helyemről, odasiettem Lizzy-hez, és megöleltem. Greg is egy kisebb monológgal készült, a szüleink is megsirattak, utánuk azt vettem észre, hogy Harry elkérte apukámtól a mikrofont.

-         Üdv! – búgta mély hangján. – Tudom ez a beszéd nincs a menetrendben, de mégis úgy érzem, hogy el kell mondjak nektek valamit a fiúk nevében is. Neil! Most szólok, ha még egyszer bántod, ezt a lányt kinyírlak, egyébként szeretlek. Nagyon jó barát vagy, egy nagyon jó ember, vicces, érzelmes. Aranyhaj! A legjobb munkatárs voltál, akivel valaha együtt dolgoztunk. Édes vagy, kedves vagy, de azért még számolunk, hogy nem mondtad el a lurkót. Aggie megérdemled, hogy végre boldog légy, hogy szeressenek. Annyi mindent meg kéne köszönnünk neked, főleg nekem, hogy addig piszkáltál még beláttam, hogy igen is szerelmes vagyok. Soha nem mondtad egyikünknek sem, hogy nem érek rá, majd később. Hihetetlen lány vagy, hihetetlen erővel, és kitartással. Ezt bizonyítja a kisbaba a hasadban, aki remélem tudja, hogy a világ legklasszabb szülei várják őt. Sok boldogságot! – kacsintottam rá, és egy puszit leheltem feléje. A sok megható dolog mellett persze rengeteg vicces történettel is találkoztunk az este folyamán, de talán az volt a legszebb pillanat, amikor Liam, Lou és Harry odajöttek hozzánk, hogy rácsodálkozzanak pocakomra. Megkérdezték, hogy megérinthetik-e, amire csak bólintottam. Valóban annyira örültek, és ámultak, ahogy azt megjósoltuk a Manóval. Ők már eltervezték, hogy fiú lesz, majd megtanítják csajozni, focizni ekkor lelkiismeret furdalásom támad, hogy nem mondtuk el, hogy ikreink lesznek, és lehet, jobb lenne valami csajos programot is beiktatni, mert fennáll a lehetőség, hogy két lányt fognak babusgatni. 

***

A mennyei manna után következett csak igazán a szórakozás, amikor végre táncra perdülhettem. Eljártuk az első közös táncunkat a Manómmal, majd a közönséget is bevontuk a mulatozásba. Igyekeztem óvatosan mozdulni, forogni, de volt mellettem egy őrangyal, aki minden rezdülésem figyelte.

-         Szeretlek. – lehelte vállamra.

-         Én is szeretlek. – néztem szemébe. – A fiúk, hogy örültek a kicsinek, hogy kigondolták, hogy fiúnk lesz.

-         Igen, de még mindig „csak egy babánk lesz.”  - viccelődött.

-         Tudom, és azt is tudom, hogy el kellett volna mondani, ahogy megbeszéltük, de közben támadt megint egy remek ötletem.

-         Akarom tudni?

-         Akarod, mert titokban kell tartani. Mit szólnál hozzá, ha csak miután megszülettek látnák meg a másik babát?

-         Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne. Meglépnénk őket az biztos, de abba biztosan nem gondoltál bele, ha majd anyuék jönnek háztűznézőbe, vagy a barátok, mit mondunk a két kiságy láttán.

-         Igaz, pedig már beleéltem magam.

-         Nekem is van egy ötletem, hogy hogyan mondjuk el.

-         Mit találtál ki?

-         Éjfél előtt, mielőtt elengednénk, a lámpásokat megtehetnénk.

-         Hm… Emlékszel, mikor a születésnapomon elengedtük a miénket? Célba ért a kívánságommal.

-         És az enyémmel.

-         Hát, el kell őket szomorítanunk, hogy jobb lesz, ha addigra beszereznek néhány tüll szoknyát, koronát a focilabdák mellé.

-         Nagyon úgy fest. – nevettünk úgy, hogy az én hasam meg is fájdult. A következő számot Ni már Lizzy-el táncolta, még én barátjával beszélgettem, ahol Clau és Harry is helyet foglaltak. Ahogy körbenézem a társaságon mindenki remekül szórakozott. Sztárokból sem volt hiány az eseményen, akik mind Niall, vagy a fiúk jó barátai voltak, mint például James Corden.

Este nyolc felé járhatott az idő, amikor hiába kerestem szemeimmel a fiúkat nem találtam meg őket, még Niall-t sem. Clau-hoz siettem, de ő nem tudott semmit, majd So-hoz, hogy mondott-e neki valamit Liam, hogy mikor mennek el, de nemleges választ kaptam. Ahogy ott topogtam nagy ruhámban a fények kialudtak, majd megláttam a négy srácot a színpadon állni. A szívem nagyot dobbant örömömben, és közelebb sétáltam hozzájuk.

-         Szóljon ez a dal az ifjú párnak! – mondta Liam.

-         És a csodás feleségemnek. – mutatott rám Ni.

„Your hand fits in mine like it's made just for me

But bear this in mind, it was meant to be…” Szólalt fel a Little Things első sora Harry előadásában. Zayn sajnos nem jött el hozzánk, bár egyik felem örült is neki, hiszen így Pezz-nek nem kellett őt látnia. Még elénekelték a Story of my life-ot, valamint egy pörgős nótát is a Best Song Ever-t. A közönség közben hangosan együtt énekelt a fiúkkal, és a végén hatalmas tapsot kaptak még én a nyakukba borultam.

Két óra múlva már nem éreztem a lábam a sok tánctól. Körbejártam a vendégeink között a párommal, és kicsit szóba elegyedtünk mindenkivel. Dr. Hale is eljött férjével, ahogy megígérte, velünk volt még Paul, Mark mind ismerős arcok, aki viszont hiányzott Zayn-en kívül Olivia volt. Niall örömmel köszöntette a szüleit, de ő nem volt hajlandó eljönni, amellyel mélységesen megbántotta Ni-t. Én nem akartam közéjük állni, de soha nem mondta ő sem, és Niall sem, hogy lenne köztük valami. Tina, nos, én benne voltam Ni miatt, hogy meghívjuk, de a Jó Istennek hála mégsem gondolta úgy, hogy keresnivalója lenne itt.

Éjfél előtt egy fél órával felemeltem a mikrofont, és kiinvitáltam az embereket a sátor elé, ahol pár segítő már kikészítette a lámpásokat. Mikor a többség kifáradt, mi is utánuk mentünk. Niall felemelte a mi papírhengerünket, még én meggyújtottam a benne lévő mécsest.

-         Kedves egybegyűltek még mielőtt felengednénk, szeretnénk valamit mondani Aggie-vel. – mosolygott rám, hogy én újságoljam el.

-         Anya, apa, Mrs. Gallagher, Mr. Horan, leendő keresztanyuka Lizzy, drága bébiszittereim, Liam bácsi, Louis bácsi, Harry bácsi, kedves barátok örömmel jelentjük be nektek, hogy ikerbabáink lesznek.

-         Hogy mi? Mit mondtál Csillagom? – fogta anyukám két keze közé arcom.

-         Kell majd a segítség. – nevetve sírtam.

-         Aggie, Niall gratulálunk! Ez fantasztikus! – ölelt át minket Eleanor.

-         El sem hiszem, hogy Theo nem egy, hanem két unokatesót is fog kapni. Gratulálok nektek! – Denise-től és Greg-től is begyűjtöttünk két-két puszit.

-         Két kis unoka, Istenem! És tudjátok már, hogy milyen neműek? – csókolt arcon Maura.

-         Nem, még nem, de javaslom, hogy engedjük szállni a fényeket, mert kezd hűvös lenni, és utána bent megbeszélünk mindet.

-         Mehet? – súgtam Ni-nek.

-         Ne felejts el kívánni. – mintha csak megismétlődött volna a születésnapom.

-         Már nem kell kívánnom, mert meg van mindenem. – ezzel emeltem kezeim a papírról a Manóval egyszerre. A lámpás pedig lassan kezdett el lebegni a levegőben egyre magasabbra a csillagok felé. Mi utánunk pedig sorban kelt útjára a több mint száz gyertyafény. Beterítették az ír égboltot gyönyörűségükkel. 

Miután visszasétáltunk egyből megrohamoztak a gratulációk, kérdezgettek, hogy hogy vagyok, nem érzem-e úgy, hogy sok lesz egyszerre a két gyerkőc. Azt sem tudtam, hogy kinek mit mondjak, mikor elcsitult minden, és nyugtom volt, hat cipő orr álldogált előttem.

-         És most mesélsz! – ültek le körém.

-         Mit szeretnétek hallani?

-         Mindent! A lánykéréstől a babákig. – Louis volt a szószóló.

-         Ha van időtök… Szóval az egész ott kezdődött, amikor Niall azt hitte, hogy megcsalom Harry-vel… Tudom, hogy hamarabb is szólhattunk volna nektek, de nagyon azt szerettük volna, hogy meglepjünk benneteket, ami sikerült is.

-         Még most sem hiszem el. – vigyorgott rám Li.

-         Szerinted én igen? Mikor…

-         Csodás anyuka leszel. – fúrta Hazz zöld szemeit az enyémekbe. Elmeséltem nekik, hogy karácsonykor árultam el az apukának, hogy szülők leszünk, hogy Ni Disneyland-ben kérte meg a kezemet és, hogy a múlt hétig mi sem tudtuk, hogy két kisbabánk lesz. Elárultam, hogy lassan három hónapos kismama leszek, utána pedig a szülés szépségeiről kezdtem nekik ecsetelni mire szétszéledtek. Én tovább falatoztam magamban, amikor Liz jelent meg mellettem.

-         Aggie… Ikrek. Remélem, hogy két olyan tündér kislány, mint te vagy.

-         Liz, sajnálom, hogy nem szóltunk, mi is csak a múlt héten értesültünk róla a rutin vizsgálaton.

-         Én olyan boldog vagyok!

-         Akár csak én Lizzy.

-         Keresem az újdonsült feleségem. – hallottam meg férjecském hangját a mikrofonban.

-         Itt vagyok! – jelentkeztem.

-         Gyere, kérlek, még van egy kis dolgunk! – elnézést kértem Li-től, majd Horan mellé sétáltam, aki intett pár pincérnek, hogy jöhetnek a tortánkkal, ami fantasztikusan nézett ki. Öt emeletes volt, az emeltek kerekek voltak, és bazsarózsa futott végig a fehér alapon. Niall fogta meg a kést, én pedig lágyan az ő kezére helyeztem kacsómat, majd óvatosan lenyomtuk az éles eszközt, amely megvágta a puha tésztát. Az első falatokat-egymást etetve és csókolva fogyasztottuk, aztán elkezdtünk szeletelni, hogy mindenkinek jusson. Miért éreztem azt, hogy Louis és Liam nem tudják megállni, hogy ne egymás arcába dörgöljék az édességet, talán mert nagyon jól ismertem már őket, és mit adott Isten, igazam lett. Így telt hát el a mi nagy napunk, ami után közös erővel vessük majd bele magunkat a közös családi életünkbe a gyermekeinkkel, családunkkal, és barátainkkal. 

121. Fejezet: "Igen!"

Sziasztok Drágák!

Itt is volnék azzal a bizonyos nagy nappal! :) Sok puszi, és szép hétvégét nektek! <3

Az angyalkáim remekül érezték magukat odabent, bár még nem éreztem őket, csupán egy pillangószárny csapást, de ezt betudhattam a képzeletemnek is. Két nappal a nagy napunk előtt boldogan mentem ki a reptérre a barátnőim elé, akik megérkeztek hozzánk, Írországba. Mindenki egy géppel utazott, így nem volt az, hogy kiért és mikorra kell menni. Egy cseppet sem változott egyikőjük sem, semmit sem veszítettek szépségükből. A lányok után néhány órával a fiúk is befutottak, bár ők egyesével érkeztek, ahogy Ni káromkodásából tudtam rá következtetni. Még én a csajokkal otthon voltam Ni apukájának a házában, addig a Manóm a srácokkal ütötte el az utolsó szabad estéit, mert hagyomány, hogy az esküvő estéjén a leendő férj, már nem láthatja az aráját, csak másnap a menyegzőn. Már alig vártam, hogy belebújjak a ruhámba és, hogy találkozzak a „bolondjaimmal,” hogy ők is végre megtudhassák a nagy hírt, hogy kimondjam az igent Niall-nek és, hogy elmondhassuk, nem egy, hanem két jövevény várható. Minden időben megérkezett, ahogy azt terveztük. A koszorúslány ruhákat ellenőriztem csak le, a sajátomra is nagyon kíváncsi voltam, de türtőztettem magam, és nem néztem bele a nagy dobozba. Ki akartam várni az esküvőm napját. Az öt lánnyal vidáman ültem le a nagy televízió elé, miközben fagyit eszegettünk, és mindenféléről beszélgettünk, ám volt még társaságunk: anyu és Maura maradtak velünk, valamint Denise a kis Theo-val, aki mindenkit levett a lábáról. Tiszta nagybácsija, már most így tud csajozni.  

-         Mondd csak Agg, este mit szeretnél csinálni? Érdeklődött Liz.

-         Megnézni még több csöpögős filmet…

-         Mi benne vagyunk, de előtte muszáj megmutatnom neked, hogy milyen sütiket rendeltem. Szólalt meg Denise. – Estefelé be tudunk menni a városba, ha gondolod, és a lányok is kicsit szét tudnak nézni.

-         Rendben, bár elég feltűnő lenne, ha az összes barátnőmet egyszerre látnák meg, ahogy Mullingar utcáit róják.

-         Ne aggódj Agg, az álcázás mesterei vagyunk! Ellie húzott szája felé hajából egy tincset.

Kora délután Maura és anyukám elmentek otthonról mondván, hogy van még egy pár dolog, amit muszáj beszerezni. Lassan mi is elkészültünk a csajokkal, mindenki a stílusának ellentétesen öltözött fel, hogy kevésbé felismerhetők legyenek. Ehhez párosult még egy takaró smink, és kiegészítők. Két autóval indultunk el az alig 20 perces útra, hogy megnézzük az esküvőn felszolgált édességeket. Ahogy leparkoltunk Denise ölében Theo-val vezetett a járdán, majd lefordultunk egy kisebb mellékutcába.

-         Itt is volnánk! Állt meg sógornőm egy hátsó ajtó előtt.

-         Ez nem úgy néz ki, mint egy cukrászda. Jelezte Eleanor meglátását.

-         Tudom, de így lett megbeszélve Mrs. Evens-el, ő a mester. Bemegyünk, vagy itt szeretnétek állni egész este?

-         Mehetünk! Kopogtattam. Két perc várakozás után egy fiatalabb, barna hajú hölgy nyitott ajtót, és terelt beljebb minket. Sötét volt, szinte alig láttam valamit, majd hirtelen kigyúltak a fények. Niall anyukája és az anyukám álltak egy megterített sütis asztalnál, néhány ismerőssel. A két örömanya pedig rózsaszín pólót viseltek, amin a következő feliratok volt olvashatók elől: „Még nem ment el az eszem, a hátán: Security.” Hirtelen nem tudtam, hogy mi ez az egész, de hamar rájöttem, amikor Lizzy a fejemre tett egy fátylat, lábamra pedig egy harisnyakötőt húztak. Ez a lánybúcsúm, majd a lányok is felöltötték a saját pólóikat, és én is megkaptam a sajátomat, elől: „Már elment az eszem, hátán: Vip” szóval.

-         Semmi férfiú, csak egy édes kis pasi, és csajok. Élvezd ki, és szigorúan baba-mama barát bulit szerveztünk. Puszilt meg Li.

-         Köszönöm! Pillantottam körbe szeretteimen, és barátaimon.

A hely varázslatos volt. Nem is cukrászdába kötöttünk ki, hanem az én estémre kibérelt kis kocsmában. Tipikus ír söröző volt, de erre az estére „lányos öltözetben” pompázott. Rózsaszín lufik, krepp papírok díszítették a teret. Talán a tortámon hatódtam meg a legjobban, amin már egy kis babacipő is díszelgett azzal a felirattal, hogy: „ A legjobb leendő anyukának és feleségnek!” Kaptam pár ajándékot is, amiken jót mosolyogtam, csupa olyan dolog volt, amiben egy újdonsült férj örömét leli. Fehér neműkből nem lesz hiány. Kölyökpezsgő, édesség, finom ételek, játékok, és egy édes videó tette emlékezetessé ezt a fantasztikus napot. Theo baba kimerült a sok puszitól, és játéktól, így ő hamar álomba szenderült a babakocsijában. A kicsit én követtem, hamar elért a fáradtság, és álmosság, persze ez az állapotomnak volt betudható.

Éjjel 11 órára értünk Bobby házához. Már csak egyet kell aludnom, hogy kijelenthessem én lettem Mrs. Niall Horan. Ki gondolta volna azon a reggelen, hogy itt fogunk kikötni? Talán álmomban megtörtént ez a pillanat, de ez a szín tiszta valóság.

***

Hát, eljött a nagy napunk ünnepe, amikor örök hűséget fogadok életem szerelmének a család, és barátok előtt. Korán ébredtem, nagyon is korán, de szinte alig aludtam valamit idegességemben. Kikeltem az ágyból, és egyáltalán nem úgy festettem, mint aki ma férjhez fog menni. A hajam kócos volt, a szemeim karikásak, és kipattogott a bőröm is. Szinte gondoltam, hogy ami eddig nem volt, ezután lesz. Az elkészülés kint zajlott a kastély egyik szobájában, hogy senki se lásson meg a ceremónia előtt.

Kilenc órára érkezett Louise, és a fodrász, hogy elbűvölő menyasszonyként állhassak az oltár elé. Miközben rajtam dolgoztak a szakemberek, addig a szomszéd szobában, vagy nálam készültek a koszorúslányaim is. Csodás barack virágszínű, koktél, tüll ruhában fognak az eseményen tündökölni, még az édesanyák szemkápráztató sötétlila, és sötétkék kosztümökben. A hajam beállítása után, amely laza loknis kontyban lett összetűzve végre megpillanthattam álmaim ruháját, amit Pnina Tornai tervezett nekem, és Amerikából szállították ki. Ketten hozták be a nagy dobozt, és emelték ki belőle azt a csodást. Életemben nem láttam ettől szebb ruhát, el sem hiszem, hogy ez az enyém, és én vehetem fel. Hatalmas tüll anyag képezte a ruha szoknyáját, amelyet egy csipkedíszítés zárt le. A ruha felső részén is csipkedísz futott végig, a két méteres uszályom pedig maga volt a megtestesült szépség. Sziporkázott a belsőm, és melegség futott át bőrömön, ahogy az anyag hozzám simult magamra öltve azt. A körülöttem állók szemében csillogtak a könnyek, ahogy megfordultam feléjük. Anyukám tűzte hajamba fátylamat, majd végignéztem magamon egy nagy tükörben. Képzelődöm? Biztosan, mert ez nem lehet az a lány, akit eddig a tükörképemnek tudhattam. Szinte sugárzott a külsőm, mint egy hercegnő a mesékből. A pocakom alig látszott a sok tülltől. Utolsó simításként rám került egy kis ékszer és úgy éreztem, hogy készen állok.

Egy órakor már minden bajom volt. 

Az ablakból láttam az érkező vendégeket, a sátorban pedig még dolgozott pár ember, hogy minden tökéletesen mutasson. A virágaim fehér rózsából, babarózsából, és orgonából álltak, ahogy a díszítés is. Már csak Niall-re tudtam gondolni. Ő is ilyen izgatott lehet?  Vajon most mit csinálhat? „Kopp-kopp”

-         Szabad! Nem fordultam meg, hanem a távolban szálló madarakat figyeltem.

-         Meseszép vagy. Liam csilingelő hangjára kaptam fel a fejem. Ahogy megfordultam az ajtóban topogott Louis és Harry is. Könnyes szemmel sétáltam eléjük.

-         Fiúk! Borultam egyszerre a nyakukba. – Annyira örülök nektek!

-         Csodaszép királykisasszony vagy. Fordított meg Lou a tengelyem körül.

-         Ugyan! Reméltem, hogy a hasam addig nem veszik észre, amíg Ni nincs itt.

-         Tudtam én mindig, hogy te vagy az igazi Aranyhaj. Ölelt át Hazza is.

-         Szeretlek titeket. Puszilgattam végig őket.

-         Mi is téged Agg, de most megyünk, mert Niall nem boldogul nélkülünk. Hazz vezette a sort kifelé.

-         Rendben! Mondjátok meg a Manónak, hogy szeretem.

-         Azt is megmondjuk, hogy elájul majd, ha meglát. Szólt még vissza Lou.

A 3 fiú után Lizzy is meglátogatott, és láttam rajta, hogy valami nagy beszédet akar mondani, de még mielőtt belekezdhetett volna leállítottam.

-         Li, ne is mondj semmit, mert el fog folyni a sminkem.

-         Én csak azt akartam, hogy tudd, még sosem láttam hozzád való szépséget, és köszönöm, hogy a barátom vagy. Boldog vagyok, amiért most itt lehetek veled, de még boldogabb, hogy teljesült az álmod a kisbabával a hasadban.

-         Én köszönöm, hogy velem vagy. És nézd! Mutattam fel neki egy kicsi hullámcsatot, ami Liz nagynénjéé volt az esküvőjén, akit korán elveszített.

-         Hát elhoztad?

-         Igen, és megígértem, hogy rajtam lesz, amikor a sorok között vonulok. Beletűznéd a hajamba? Kérlek.

-         Ezer örömmel! Biztosan lát fentről, és ha most itt lenne ő is nagyon büszke lenne rád.

-         Szeretlek Li.

-         Én is téged Aggie. A végére csak elsírtuk magunkat mind a ketten, de annyira sok érzés vesz körül. Beszélgetésünk végeztével anyukámék váltottál fel Liz-t. Anya csak egy papír zsebkendőt szorongatott a kezében.

-         Fantasztikusan nézel ki anyukám.

-         Te szebb vagy Édesem. Annyira büszke vagyok rád. A kislányunk felnőtt. Itt áll előttünk az unokánkkal a pocakjában, és mint egy királynő, menyasszonyként.

-         Kincsem! Nem tudok mit mondani. Emlékszem még mikor a hátamon vittelek a kirándulásokon, vagy amikor a nyakamba csimpaszkodtál. Most pedig kész nő lett belőled. Az én gyönyörű kislányom. Ölelt át apukám. – Mehetünk? Nyújtotta a karját. Vettem még egy utolsó nagy levegőt és bólintottam, majd anya a kezembe adta csokromat. 
A templomban kinyílt a szárnyas ajtó, és koszorúslányaim a fiúkkal az oldalukon indultak meg az oltár felé. Legelöl Lux, és még két rokon kislány szórt rózsákat, utánuk jöttek a párosok. Még Liam és So álltak előttem, amikor megláttam Niall-t. Arca nyugodtságot tükrözött, ahogy várt rám. Felcsendült az én dalom, a River Flows in you, ekkor elindultam apummal az oldalamon szívem őrzőjéhez. Mikor először meglátott áhítattal figyelt, majd rám mosolygott, és én visszamosolyogtam rá. Amikor a plébánoshoz értünk apu megölelt, és elengedett. Niall mellett állhattam Isten színe előtt, de mielőtt a pap belekezdett volna az esketésünkbe megszorítottam a kezét, ő pedig a fülembe súgta, hogy gyönyörű vagyok.

***

-         És most kérlek benneteket, hogy mondjátok el egymásnak szánt esküiteket. - adta át a szót az atya.

-         Drága Manóm! Sokat ültem egy lap felett azon törve a fejemet, hogy vajon mit is mondhatnék neked, vagy hogyan is fogalmazzam meg a szerelmet, amit irántad érzek. Fogadom neked, hogy mindig és örökké őrülten szeretni foglak, ez a szerelem az utolsó lélegzetvételemig tartani fog irántad. Most pedig egy olyan rész jön, ahol a fiúk felé is kell fordulnom. Egy édes csöppség a pocakomban bizonyítja azt, hogy mennyire is erős a mi szerelmünk és, hogy akármi is történjen ő már mindig össze fog bennünket kötni. – tettem kezem hasamra. A srácok kigúvadt szemekkel hallgattak végig, és nem hitték el azt, amit mondtam. – Fiúk, igen hamarosan egy új taggal bővül a One Direction család. – Mi? – Liam hangja rázta meg a teret. Intettek, hogy a szertartás után beszélünk. – mindenki nevetett ábrázatukon. – Szeretlek Niall.

-         Édes Aggie! Én is sokat gondolkodtam, hogy mit mondjak neked, ha itt kell állnom. Már az első munkanapod reggelén tudtam, hogy egyszer a feleségem leszel. Rögös út, sok fájdalom, és harc van mögöttünk, de mi mindig visszataláltunk a másikhoz, mert a szeretet örök egymás iránt. Életem legszebb karácsonyi ajándéka volt, amikor elmondtad, hogy kisbabánk lesz, a világ legboldogabb férfijává tettél, amikor igent mondtál, és most itt állsz előttem, mint a kiskoromban elképzelt hercegnőm. Veled szeretném leélni az életem, szeretlek Tündérem. – arcom áztatták sós könnyeim.

-         Agatha Elizabeth Brightmore. Elfogadod-e hites férjedül az itt megjelenő Niall James Horan-t? Kitartasz-e mellette jóban - rosszban, gazdagságban - szegénységben, egészségben - betegségben, amíg a halál el nem választ?

-         Igen!

-         Niall James Horan. Elfogadod-e hites feleségedül az itt megjelenő Agatha Elizabeth Brightmore-t? Kitartasz-e mellette jóban – rosszban, gazdagságban – szegénységben, egészségben – betegségben, amíg a halál el nem választ?

-         Igen!

-         Fogadalmatok jeléül kérlek, húzzátok egymás ujjára a gyűrűket. A kis Theo Denise kíséretében hozta oda számunkra a gyűrűinket.

-         Agatha kérlek, mondd utánam: „Én Agatha, ezzel a gyűrűvel férjemül fogadlak téged Niall.”  

-         Én Agatha, ezzel a gyűrűvel férjemül fogadlak téged Niall. Majd ujjára húztam az egyik arany karikát.

-         Niall kérlek, mondd utánam: „Én Niall, ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek téged Agatha.”

-         Én Niall, ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek téged Agatha. Gyengéden nyúlt kezemért, és helyezte el ujjamon a gyönyörűen csillogó ékszert.

-         A rám ruházott hatalmamnál fogva ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket. Megcsókolhatod a menyasszonyt! Niall erre a pillanatra várt. Olyan szenvedélyesen csókolt, mint még soha ezelőtt. Csókunkat taps követte. Vigyorogva fordultunk a násznép felé, és boldogsággal a szívünkben hagytuk el a templomot.

120. Fejezet: "Összetörtél egy örök életre"

Sziasztok Tündérek!

Meg is érkeztem a folytatással, remélem tetszeni fog nektek, és ez a csúnya esős idő nem veszi el a kedveteket az olvasásától. :) ITT IS JELEZNÉM, HOGY VOLT EGY FACEBOOK-OS CSOPORTJA A BLOGNAK, DE MÁSIK CSOPORTOT KELLETT LÉTREHOZNOM ÍGY, AKI TOVÁBBRA IS SZERETNE KÖVETNI AZ AZ OLDALSÁVBAN MÁR AZ ÚJ CSOPORT LINKJÉT TALÁLJA :) Puszi BR

Reggel nagy hasfájásra ébredtem. Féltem, hogy újra kezdődik minden, de hirtelen nagy korgás töltötte be a csendes szobát, ebből tudtam, hogy bizony éhesek az én Angyalkáim odabent. Niall karjai közül szerettem volna kikászálódni úgy, hogy őt fel ne ébresszem, de amit eddig meg tudtam csinálni, az most már nehezemre esett. Igaz a hasam még nem volt túl nagy, de erősen kellett próbálkoznom, hogy fel tudjak ülni. Úgy éreztem magam, mint egy keljfeljancsi.

-         Jó reggelt Drágaságaim! Lehelt csókot ajkamra, majd pocakomra.

-         Neked is jó reggelt apuci!

-         Hová indult az én szépséges menyasszonyom?

-         Hát ez az, hogy csak indult volna. Ha már most nem bírok felkelni, mi lesz velem később? Olyan leszek, mint aki két görögdinnyét csempészik.

-         Én kis csempészem. Húzott magához.

-         Kövér leszek, és csúnya! Sírtam el magam. – Nem fogok neked kelleni.

-         Aggie, ezt most verd ki a fejedből! Mi az, hogy nem kellesz nekem? Te leszel számomra mindig is a leggyönyörűbb nő. Mindegy, hogy milyen vagy.

-         Bocsánat, csak mostanában felborult az egész testem működése. Töröltem meg szemeimet.

-         Hová indultál én kis keljfeljancsim? Hm?

-         A konyhába. Nagyon éhes vagyok! Tornáztam fel magam.

-         Maradj csak, majd én készítek neked valamit!

-         Niall, nekem is kell egy kis mozgás.

***

Mobilomat magamhoz véve karoltam Niall-t, amíg lesétáltunk a földszintre. Édesanyám és Maura már az asztalnál ültek, és iszogatták a reggeli kávéjukat. Köszöntünk nekik, majd én helyet foglaltam anyukám mellett, amíg a Manó feltett nekem egy kis teát főni. Amíg vártam, feloldottam a telefonomat, és megnéztem a napi híreket. Nem volt elég a szennylapoknak, ma is a címlapokon szerepeltünk.

Baba és esküvő Niall Horan háza táján?!

A tegnapi napon arról a fantasztikus hírről számolhattunk be, hogy Niall Horan (One Direction) kedvese várandós, ám a mai napra is szolgáltat találgatásra való okot a fiatal énekes, és barátnője. Egy közeli ismerős információi szerint, a pár azért utazott Írországba, hogy összekössék az életüket szűk, családi és baráti körben. Riporterünk tudósítása szerint, a két fiatal a szüleikkel érkeztek meg a dublini reptérre, ahonnét gyorsan távoztak. Jegygyűrű nem volt Agatha gyűrűsujján, így egyelőre semmi biztosat nem tudunk, de annyi bizonyos, hogy ha lesz is esküvő, nagy titokban van tartva az időpontja, és helyszíne is. A kisbaba híre egyre biztosabb, így valószínűsíthető a korai nász is. Várunk Agatha és Niall bejelentésére. Az oldal folyamatosan frissül, kíváncsian várjuk a továbbiakat.

-         Közeli ismerős? Csaptam az asztalra a készüléket.

-         Mi baj? Simogatta meg anya hátamat. Erre felolvastam nekik az újságcikket.

-         Ne foglalkozz velük! Guggolt le a Manóm mellém.

-         Direkt csinálják? A kedvenc részem, hogy Agatha ujján nem volt jegygyűrű. Még jó, hogy nem mutogatom, mert mi lenne, ha látták volna? Hogy ezek mindig mindent jobban tudnak. Dühöngtem.

-         Édesem, higgadj le! Tudod, hogy nyugodtnak kell maradnod a kicsi miatt.

-         Tudom! Sóhajtottam. – De akkor is nagyon bosszantó.

-         Nem tudunk ellenük tenni, próbáld meg elengedni.

-         Megpróbálom! Nos, ma mikor és hová megyünk? Rendeztem gondolataimat.

-         Ha szeretnéd, egy óra múlva indulhatunk is, és remélem nem baj, hogy Greg és Denise is velünk fog jönni.

-         Viccelsz? Nagyon örülök nekik.

-         Egyél Édes, én addig felöltözök! Hagyott csókot homlokomon, majd magamra maradtam a két örömanyával.

Étkezés után megköszöntem a reggelit, és én is elmentem készülni. Épp nyitottam be a szobába, amikor Niall mobilja megszólalt. Nem akartam zavarni, így megbújtam az ajtó mögött. Miután felvette tisztán hallottam, hogy ki van a vonal túlsó végén, sőt még azt is értettem, hogy mit beszélt.

-         Normális vagy Niall? Felcsináltad azt az álszent tyúkot? Most meg az esküvő? Ordította vele Tina.

-         Semmi közöd hozzá!

-         Nem neked kell tartani a hátad a sajtó felé!

-         Szeretem Aggie-t, és el fogom venni, ha tetszik, ha nem. Ezzel bontotta a hívást, és idegesen dobta az ágyra mobilját.

-         Jól vagy Kicsim? Olyan feszültnek tűnsz. Tettettem, mintha nem hallottam volna semmit.

-         Jól vagyok! Felhívom a tesómat, hogy mikor érnek ide.

-         Rendben, addig felöltözök. Bántotta valami, és ki akartam deríteni, hogy mi az.

Egy fél órával később már az autóban ültünk a sógorommal, sógornőmmel és a szerelmemmel, hogy végre én is megláthassam azt a helyet, ahol egybe fogunk kelni. Theo baba a nagyiékkal maradt, amíg a szüleit „elraboltuk” magunkkal. Az út kétórásnyira nyúlt, mire befutottunk egy Galway nevezetű városkába. Gyönyörű utcákon autóztunk át az Atlanti óceán partjainál, majd egy tóhoz értünk, ahonnét a távolból látszódott egy kastély. Továbbhajtva pedig egy kis templomhoz értünk. A fákon ágaira még hó borult, ahogy a székesegyház tetejét is fehér kristályok borították. A kastéllyal, mintha tündérországba csöppentem volna.

-         Itt fogunk összeházasodni? Fordultam Ni felé nagy mosollyal az arcomon.

-         Csak, ha tetszik.

-         Hogy tetszik-e? Ilyen gyönyörű helyen még életemben nem jártam. Ez maga a csoda! Ámuldoztam a táj szépségén.

-         Mondtam én, hogy ez a hely lesz a megfelelő választás. Csapta össze tenyerét Denise. Kiszálltunk, és elindultunk a templom felé, miközben félrehúztam Niall-t, és kérdőre vontam, hogy miért ennyire lehangolt. Nem bírtam nézni, hogy ennyire szenved.

-         Elárulnád, hogy mi bajod van? Egész nap olyan vagy, mint egy savanyú uborka.

-         Ugyan mi bajom lenne? Hergelte magát.

-         Ha nem akarsz elvenni, mondd meg, és már itt sem vagyok!

-         Jajj Agg, hagyd már a hülyeséged! Túrt hajába.

-         Az bosszant, amit Tina mondott?  Hallottam, hogy miket hordott össze.

-         Hallottad?

-         Igen, de nem számít!

-         Nem érdekel Val véleménye!

-         Akkor? Öleltem át.

-         Te vagy a baj! Nem rossz értelemben véve, de megőrjít a tudat, hogy nem tudlak megvédeni a médiától, és annyira fáj téged úgy látni, mint reggel is az asztalnál. Szeretlek!

-         Jajj Istenkém. Ezen ne emészd magad! Csókoltam meg. – Kibírom, nem fogok velük foglalkozni. Mosolyogj, kérlek!

-         Így jó lesz? Vigyorgott, mint valami tejbe tök.

-         Remek! Bármit átvészelünk, és miattam ne aggódj, erősebb vagyok, mint amilyennek látszom.

-         Gyere, Édes menjünk, mielőtt ide nem fagysz nekem! Karolta át derekam, és kísért fel a lépcsőn.

-         Kicsim? Egy kínos kérdésről még nem beszéltünk.

-         És mi lenne az?

-         A tánc. Tudsz táncolni? Bár meg is sértődhetnél eme kijelentésemen, hiszen, amit a színpadon le szoktatok művelni…

-         Tudok táncolni! Sértődött meg kisfiúsan.

-         Elhiszem! Pusziltam orron.

-         Oh, ki intézi az ülésrendet? Kimentek a meghívók? Megérkeztek a gyűrűink az üzletbe? Melyik szállót foglaltátok le a vendégeknek? Jöttem bele a szervezésbe, mert eddig valljuk be, el kellett hanyagolnom.

-         Ne izgulj, minden el van intézve! Vannak egy páran, akik segítenek. Mutatott az előttünk álló Greg-re és Denis-re, és tudd, hogy a srácok is aktívan ki veszik a részüket.

-         Valóban?

-         Igen, de te erről nem tudsz!

-         Már csak pár nap. Érintettem össze homlokunkat.

-         Álompár? Itt az ideje bemenni! Szólt ránk szőke sógornőm.

A templom belseje nem volt monumentális, így nem azt az érzetet keltette, hogy elveszünk benne, hanem családiassá tette, és nekünk pont ez kell. Az épület gótikus stílusban épült, a napfény átvilágított a nagy rózsaablakokon. A plébános úr maga volt a tünemény. Haja már deresedett, arcán az évek nyomott hagytak, de szemében még mindig csillogott fiatalkori csibészsége. Bejártuk a külső és belső részt, aztán átfáradtunk a kastély udvarára, ami ma leányiskolaként működik. Niall az igazgatónővel tárgyalt, és ha jól értettem a szakácsaink használhatják az iskola konyháját, a vendégek az illemhelységeket. A sátor fűtött lesz, ami a nagy udvaron lesz felállítva, lesz bárpultunk, és svédasztalunk. A parkban is tettünk egy sétát, majd megköszönve a sok segítséget hazaindultunk, mert Theo is biztosan hiányolta a szüleit. Készítettem egy pár fotót a helyszínről, amelyet nagy izgalommal küldtem el Liz-nek, az út során.

Ni szüleinek a házához érve pár lány ácsorgott ott, akik egy fényképet, vagy fotót óhajtottak velünk készíteni. Nem volt szívem őket megbántani, és bunkónak lenni, így illedelmesen mindenki mellé odaálltam, aki a nevem hangoztatta. Páran szóba is elegyedtek velem, és persze mi másról is kérdezhettek volna, mint a babákról, és az esküvőről. Rosszul éreztem magam az miatt, hogy a szemükbe hazudtam, mert nem tudtam mást mondani, mint, hogy nem kell mindent elhinni, amit az újságok írnak. Mikor egyre feltűnőbben kezdték figyelni a hasam, és gyűrűsujjam-megköszöntem nekik az eddigi támogatásukat, és intettem Ni-nek, hogy bent leszek a házban. De bárcsak be se mentem volna. Hangos zokogás hallatszódott a nappaliból, amikor benéztem láttam, hogy Maura próbálja vigasztalni Olívia-t, még a család többi tagja félrevonult a konyhába.

-         Na, tessék itt az emlegetett! Nézett fel rám Oli kipirosodott arccal.

-         Oli, mi a baj? Lépkedtem közelebb hozzá.

-         Még van képed megkérdezni, hogy mi a baj? Elvetted tőlem életem szerelmét. Azt hittem, amikor itt voltál, hogy csak egy fellángolás vagy Niall-nek…

-         Én azt hittem örülsz, hogy boldogok vagyunk.

-         Remélem boldog vagy, hogy egy életre magadhoz láncoltad azzal a gyerekkel. Mutogatott pocakomra.

-         Üdv mindenkinek! Érkezett meg a Manó is, és egyből észrevette ő is, hogy Olívia nem a legjobb passzban van. - Ol, hát te? Mi baj? Ment volna oda hozzá, és ölelte volna át, de ő eltolta magától.

-         Niall mit tettél velem? Összetörtél egy örök életre.

-         Miről beszélsz?

-         Mindig is szerettelek Neil, és most nem maradt semmim… Utállak! Teherbe ejtetted, és még el is veszed? Ne számítsatok rám az esküvőn! Fröcsögte e szavakat a Szép szemű arcába, majd felkapta táskáját, és elviharzott.

-         Sajnálom! Mondtam az előttem álló anya-fia párosnak, és felrohantam az emeletre. Nem állt szándékomban tönkre tenni a barátságukat, nem tudtam, hogy Ol ilyen mély érzelmeket táplál Niall iránt. Tina megértem, hogy teljesen ellenünk van, mert sosem szeretett, de hogy most Oli is ellenünk fordult… „Kopp-kopp”

-         Szia Aggie néni! Jött be hozzám Denise, kezében Theo-val.

-         Helló Drágák! Töröltem meg szemem, és kikértem a kicsit a sógornőm karjai közül az ölembe.

-         Bírod? Nem túl nehéz? Aggódott értem a picúr anyukája. - Nem szeretném, ha újból bajod lenne.

-         Nem lesz baj, nem olyan nehéz! Pusziltam arcon a pirospozsgás kis srácot.

-         Hallottuk, hogy mi történt, és csak szeretném, hogy tudd, hogy mi mellettetek vagyunk.

-         Köszönjük, de nem igazán tudom megemészteni azt, hogy tönkre tettem egy régi barátságot. Ni miattam vesztette el Oli-t.

-         Nem Agg, Oli magának köszönheti, ha Niall soha többé nem fog vele szóba állni. Boldognak kellene lennie, hogy a barátja megtalálta élete szerelmét, és nem háborogni, mert nem őt választotta, még ha ez fájdalmas is neki.

-         Remélem, rendbe jönnek a dolgok…

-         Ne izgasd magad ez miatt Agg! Gondolj a babádra. Simogatta meg a hátam. - És, hogy kicsit felvidítsalak azt találtam ki, hogy holnap elmehetnénk egy kicsit kényeztetni magunkat. Mit gondolsz?

-         Jól hangzik! Mondtam, miközben Theo elaludt mellkasomon.

***

Megegyeztünk, hogy 10-re itt lesz értem, szép álmokat kívánt, és el is mentek. Szomorúan ültem az ágyon, amikor Ni ült le mellém. Nem szólt semmit, csak átkarolt, másik kezét a pocimra tette, és lágyan megcsókolt.