2015. július 1., szerda

80. Fejezet: "Nem tudok többet melletted állni..."

Sziasztok Napsugarak! 
Meg is érkeztem a 80-as fejezettel, hát csak remélem, hogy tetszeni fog.. Annyira köszönöm a sok szép szó-t! <3 Igyekszem szombaton hozni a következő részt, de ha nem sikerülne kérlek ne haragudjatok meg! Puszi BR

Remegő kezekkel töltöttem a friss gyümölcslevet a konyhapulton támaszkodó poharakba, és próbáltam kizárni Tay folyamatos pillantásait, amelyekkel az arcomat fürkészte.
-         Nagyon szégyellem magam az előbbiért! Tettem elé, az egyik narancsszínben játszó öblös poharat.
-         Semmi baj Agg! Ha a helyedben lennék, biztosan én is valami hasonlót feltételeztem volna. Kortyolt bele a hűsítő nedűbe.


-         Remélem, megtudsz bocsátani!
-         Ne viccelj! Számomra mindig is az a kicsit furcsa és különleges angol lány maradsz, akit 4 hónappal ezelőtt megismertem. Tette kezeit az én kézfejemre.
-         Öhm, és hogy-hogy Mr. Grant téged küldött? Honnan ismered? Tereltem a témát.
-         Oh, még lett volna egy kis munkám náluk a mai nap, de amikor odaértem azt mondta, hogy majd holnap megcsinálom és elküldött a kulcsokkal ide.
-         Értem! Munka? Milyen munka? És hogy kötöttél ki itt Harrow-ban? Értetlenkedtem, és ki szerettem volna deríteni, hogy mi is folyik itt valójában.
-         Körülbelül két hete dolgozok a Grant családnál, mint mindenes. Azért, hogy eljussak Amerikába. Nem fogadtam el apu segítségét, hogy majd ő kifizeti, magamnak akartam megkeresni azt a pénzt, amely elegendő ahhoz, hogy szerencsét próbáljak. És, hogy, hogyan is jutottam ide? Egy barátom barátja intézte el ezt az állást nekem. Szerinted nem a sors fintora, hogy újra találkozunk? Sok időn keresztül vártam a hívásodat, de egy idő után be kellett látnom, hogy nem fogsz keresni. Tudom, hogy boldog vagy „Noel”-el, de muszáj megkérdeznem valamit. Eljönnél velem randizni? Tisztában vagyok vele, hogy a múltkori, nem a legfényesebben sikerült de, ha nem kérdezem meg újra, örök életemre bánni fogom.
Szóhoz sem tudtam jutni. Nem mertem neki bevallani, hogy az előző randi mesés volt, csak az én szívem nem volt a helyén, már akkor sem. Folyton csak egy fiúért kiáltott, és az Niall volt. Tay fantasztikus srác, és az csak még nagyobbá tette a szememben, hogy a maga útját járja és a maga módján próbál boldogulni. Szégyellem magam a hazugságaimért, de talán jobban fájna neki, ha tudná az igazságot. Nem sajnálatból, vagy megszánásból fogok neki válaszolni, hanem azért, mert megérdemli.
-         Tay!
-         Nem Aggie! Hagyjuk is, hülyeség volt a részemről! Jobb is, ha megyek!  Állt fel az asztaltól.
-         És, ha azt mondom, hogy igen? Akkor is hülyeség volt? Torpant meg szavaimra az ajtóban, majd visszafordult.


-         De, hiszen neked ott van „Noel” és már annyiszor ígértél, hogy félek elhinni, amit mondtál! Sétált közelebb hozzám.
-         Tudod „Noel” már a múlté! Ejtettem ki a szívemnek oly fájó szavakat. – Szeretjük egymást, de nem működött.
-         Aggie, most én vagyok a világ legboldogabb embere, köszönöm! Lehelt egy csókot szájam sarkába.
-         Tay-Tay! Talán nem kellene elsietni semmit! Hátráltam meg tőle.
-         Bocsánat, csak hát...
-         Semmi baj, csak nekem ez így egy kicsit gyors!
-         Megértem! De most megyek Aggie! Ha nem bánod, holnap felhívlak, hogy megbeszéljük a részleteket. Jó éjt Hercegnő!
-         Rendben, jó éjt! Hajtottam be az ajtót, majd beszaladtam a nappalaiba, ahol a párnákba temettem arcomat. Mit tettem? És, ha Ni megtudja? De miért félek ennyire attól, hogy mit szól a Manóm, amikor nem is vagyunk együtt? És megígértem neki, hogy boldog leszek. Lehet, hogy Tay-al nem fogok teljes életet élni, és lehet, hogy nem is fogom őt kívánni, mint a szerelmemet, de legalább megmutathatom a Kis hercegemnek, hogy végre élek.
***
Hosszas ideig próbálkoztam az alvással, de csak azon gondolkodtam, ami az esti órákban történt. Tay, Niall... Magamban azt mondogattam, hogy nem azért akarok Tay-al randizni és vele lenni, mert sajnálom, de be kellett látnom, hogy még nem tudok rá úgy tekinteni, mint egy leendő szerelemre. Egyenlőre úgy érzek iránta, mint egy testvérre, vagy, mint egy régi ismerősre.
Reggel Clo ébresztője ugrasztott ki a paplanok közül. Egy pici lúdtollal, ami a párnámból származhatott, cirógatta meg az orromat, de nekem ez olyan rosszul esett, hogy szó szerint leestem az ágyról, az ijedtségtől.


-         Hoppsz! Ne haragudj Aggie! Ült fel az ágyban.
-         Claudia Cobbler! Kiabáltam a földön hasalva.
-         Tudom, tudom...
-         Nem fáj a fejed, hogy ilyen dolgokat csinálsz? Tornáztam fel magam a parkettáról, fejemen a lepedőmmel, hajam pedig eltakarta az arcomat.
-         Nagyon vicces vagy Agg! Nevetett Clo teli torokból kinézetemen. Sajnos hiába akartam komoly lenni, rám is rám tört a nevetés. Sírtunk Clau-val, amikor nyílt az ajtó és egy kómás fejű Liz lépett át rajta.
-         Kérhetnék egy kis csendet? Fogta a fejét, és megigazította szanaszét álló haját.
-         Aki éjjel legény, az nappal is legyen az! Vágtam felé egy grimaszt.
-         Ha-ha-ha, borzasztó humoros! Nem téged altatott a barátnőd a padlón. Tudod, hogy fáj a nyakam? Ingatta jobbra-balra a fejét.
-         Bocsánat Liz! Lefektettelek volna, de mire leértem Clau-tól, addigra elaludtál az asztalnál és nem tudtalak volna felhozni az emeletre. Mentegetőztem.
-         Nem baj Agg! Legalább halhattam, ahogy faképnél hagytad Niall-t.
-         Mi-miről van szó? Nézett rám Clo is nagy szemekkel.
-         Liz, tudod, hogy Ni-vel csak barátok vagyunk.
-         Igen, de miért? Mert itt ül előttem egy tökfej, aki nem meri magának sem bevallani, hogy boldog lehetne.
-         Na álljon meg a menet? Mi történt? Tette fel C. a kezeit.
-         Megmondom én mi történt! Nézett le rám Liz szánakozó pillantásokkal.
-         Tegnap este itt járt, a mi Aggienk ausztrál barátja, beadta Agg-nek, hogy ő csak dolgozni jött ide, még véletlenül sem azért, hogy rátaláljon. Megkérdezte, hogy elmegy-e vele Agatha randizni, ő pedig igent mondott…
-         Agg, de miért? Hiszen szereted Niall-t! Csodálkozva nézett szemeimbe.
-         Megkérhetlek titeket, hogy ne avatkozzatok a magánéletembe? Tudjátok, hogy imádlak benneteket, de ha én így döntöttem fogadjátok el. Nagyon szépen megkérlek titeket, és ne szervezzetek semmilyen akciókat! Kérleltem őket.
-         Jól van! De én most közlöm, hogy nem fogom végignézni, ahogy tönkreteszed magad, és ne gyere utána sírva hozzám, hogy megbántad! Háborgott Liz, majd becsapva az ajtót távozott a szobámból.
-         Agg figyelj csak! Ma délután utazok Svédországba egy fotózásra, és arra gondoltam, hogy miért ne tarthatnál velem. Kicsit kimozdulnál innen, lehet más környezetben jobban át tudnád gondolni a dolgaidat. Tegnap is ezért jöttem, csak hát jött a remek ötletünk, hogy borozgassunk. Nem szeretnék beleavatkozni, csak egy elképzelés volt tőlem.
-         Nem is tudom... Nagyon csábítóan hangzik, mert még sosem jártam ott, de másfelől nem hagyhatok megint mindent itt. 
-         Azért ígérd meg, hogy átgondolod, rendben? És ha úgy döntenél, hogy velem jössz délután fél négykor indul a gép. A jeggyel ne törődj, majd én elintézek mindent! Simította meg felsőkaromat.
-         Köszönöm Clau!
-         Lassan azonban indulnom kell, hogy még el tudjak készülni…
Kikísértem az autóig, de nem ígértem meg neki semmit, sem azt, hogy csatlakozom-e hozzá, vagy azt, hogy itthon maradok magamba fordulva, amíg felemészt belülről a lelkiismeret. Fel kellett volna hívom Niall-t, hogy elmondjam neki, hogy mi történt, hátha akkor valamivel könnyebb lenne. Adtam még Clo arcára két puszit, jól megölelgettem, majd visszasétáltam a házba, ahol vártam, hogy Li jól leszidjon ismét, de nem történt semmi. Átnézett rajtam, mintha csak egy szellem lennék.
-         Elmondanád, hogy mi  a bajod? Untam meg egy idő után ezt a játékot.
-         Nekem igazán semmi! Flegmázott és látszott, hogy dühös.  – Mikor adod nekem vissza a barátnőmet? Nagyon szeretném már visszakapni, sajnos egy idő óta elvesztettem.. és nélküle itt minden csak idegen.
-         Miről beszélsz Liz? Hiszen itt vagyok! Felmondtam érted és Niall-ért az állásomat.
-         Nem-nem! Te csak magad miatt mondtad fel. Csak is magadra gondoltál. Ne kend ezt ránk! Hol van már az az Aggie, aki mással is foglakozik magán kívül? Amióta szakítottál Niall-el, elment az eszed és ezt vicc nélkül mondom. Addig csinálod ezt Agg, amíg meg nem égeted magad. El veszíted őt is, és a barátaidat is. Meg kell változnod és nem csak magadra gondolni és magadat sajnálni mindig!
-         Hallod magad? Hallod azokat a dolgokat amiket mondasz? Szerinted én egy önző ember lettem? Szerinted én csak magam miatt csináltam mindent? Ha így gondolod, akkor hatalmas tévedésben vagy.
-         Lehet, hogy így van, de ha ez így megy tovább nem tudok többet melletted állni…
-         Ezt, hogy értsem Liz? Akadt meg a hangom.
-         Úgy, hogy befejeztem! Fel fogom mondani a házból az én részemet, és Luke-hoz költözöm!
-         Itt hagynál? És a barátságunk? Folytak végig az első könnycseppek az arcomon.
-         Ez már nem barátság Agg, amit mi csinálunk! Szeretlek, de amint ígértem nem nézem ahogy tökreteszed az életedet. Én elmondtam a véleményemet, az már csak rajtad múlik, hogy elgondolkozol e rajta vagy sem. Remélem hamarosan visszakapom a barátnőmet, azt  a lányt, akivel felnőttem! Ment el mellettem és hallottam, ahogy felért az emeletre, ő is sírni kezdett.


Ezek után nem volt kérdés, hogy elfogadom-e Clau ajánlatát avagy sem. Felsiettem a szobámba, előkaptam az ágyam alatt heverő bőröndömet, és mint egy őrült hajigálni kezdtem bele a ruháimat. "Bravó Aggie, szép volt, ezt nagyon jól megcsináltad!" Mondogattam magamban. Két hónap alatt sikeresen elvesztettem a szerelmemet, és a legjobb barátnőmet, és majdnem a fiúkat is. Ez aztán a karrier. Most azt kívánom, hogy bárcsak meghaltam volna a műtőasztalon, és bárcsak ne kéne elviselnem ezt a fájdalmat.
Lecipeltem a bőröndömet az ajtóhoz, magamhoz vettem még a kis táskámat, levettem a kulcscsomómról a ház kulcsát, és kidobtam a konyhaasztalra… Tisztában voltam vele, hogy pár napon belül haza kell, hogy térjek a munka miatt. Úgy volt, hogy ma Tay-al randizom, de megint meg kell bántanom őt is azzal, hogy lemondom. De egyszerre nem tudok két helyen lenni és lehet tényleg jobb lesz, ha most egy idegen környezetbe kerülök, ahol nem ismerek majd senkit, ahol nyugodtan át tudom magam rágni a dolgokon.
Beszállva a taxiba, írtam Clo-nak gyorsan egy sms-t, hogy úton vagyok a reptérre. Korán volt még, de nem tudtam volna otthon megmaradni.
***
Két óra várakozás után, megpillantottam barátnőmet az egyik kapunál. Odasietett hozzám, és átölelt. – Nagyon boldog vagyok, hogy velem jössz! Liz elengedett?
-         Persze, ő is nagyon örült, hogy így döntöttem! Hazudtam a  szemébe.
-         Ne aggódj, csupán két napról van szó, és jövünk is haza! Nyugtatott.
-         Szerintem túl éli, máskor hónapokra voltam tőle távol, két nap igazán nem a világ vége. Erőltettem magamra magabiztosságot, miközben belül zokogtam. Ha tudná, hogy most látni sem akar.
A repülőn ülve eszembe jutottak azok a repülések, amelyekkel a fiúk ajándékoztak meg, és ettől valahogy jobb kedvem támadt. Már alig vártam, hogy lássam Svédországot és, hogy egy kicsit ki tudjam szellőztetni a fejem. El tudjak felejteni mindent és mindenkit. 

6 megjegyzés:

  1. Miért vagy ilyen tehetséges? :o Imádlak <3 Siess nagyon c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh Judit <3 Én is imádlak téged és nagyon köszönöm <3 Sietek nagyon :))

      Törlés
  2. Imadooooooooom!nagxon jo lett mint mindig!fantaszikus vagy te lany!!!!!!!
    XxDóri😘😍😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádlak Dórim! <3 Köszönöm szépen <3

      Törlés
  3. Annyira jól írsz te lány! :")
    Imádom amit csinsz ez nagyon jó!!
    Siess a kövi résszel! :*
    Xoxo Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vikim <3 Nagyon, de nagyon köszönöm neked és azt is, hogy biztatsz <33 Sietek ígérem :))

      Törlés