57. Fejezet: Dr. Hale

Sziasztok Vattacukrok!

Itt vagyok, nem vesztem el, elég zűrös és nehéz volt a hetem, de még jelentem élek! Remélem, ti is jól vagytok! <3 :)

Puszi: BR

A házban egy kis meglepetés fogadott, ugyanis Liz átalakította a berendezést, de csöppet sem zavart, hiszen így még otthonosabban nézett ki a lakás. Gondoltam még Li nincs itthon kipakolok, és megnézem a mai híreket az interneten.

Így is lett, kipakoltam a ruháimat a fürdőbe a mosógép mellé, majd elindítottam a mosást, utána felmasíroztam az emeletre és a szobámban a kényelmes, nagy francia ágyamon szétterültem, mint valami béka. Elővettem a laptopomat és körbenéztem a világhálón. Ahogyan azt vártuk, vártam, rengetek cikk jelent meg az interneten Niall-ről és a kijelentéséről, mindenki azt kérdezgette, hogy ki lehet az a titokzatos lány. Mérhetetlen büszkeség töltött el, ha belegondoltam, hogy én vagyok az lány és a legszerencsésebb ember is egyben, mert Niall úgy tökéletes, ahogy van. A haja, a szemei, az ajka, és a legszerethetőbb srác az egész világon.

Körülbelül 1 órája merenghettem a gép előtt, amikor pittyent a mobilom, Niall nevét jelezte. „Minden rendben van Tündérem! Épségben hazaértem, ne aggódj, szeretlek! N.”

Ahogyan Ni üzenetét olvasgattam, észrevettem azt a londoni üzenetet, amit azóta sem sikerült megnéznem, amióta Dubai-ba repültünk. Itt láttam az idejét, így megnyitottam. Privát számról érkezett, Dr. Bridget Hale, az orvosom írt, hogy minél hamarabb találkoznunk kellene egy konzultációra. Görcsbe rándult a gyomrom. Elképzeltem a jelenetet, hogy ülök az irodájában, tördelem a kezeimet és ő finoman és árnyaltan közli, hogy sajnálja, de újra kialakult a daganat. Abba belehalnék, nem tudnám elviselni, ha ez lenne az eredmény.

Nem gondolkodva emeltem fülemhez a telefont, a szívem a torkomban dobogott és idegesen vártam, hogy végre beleszóljon valaki.

-    Halló! Itt Dr. Bridget Hale beszél.

-  Jó napot kívánok, doktornő! Agatha Brightmore vagyok.

-  Szia Aggie! Ugye megkaptad az üzenetem?

-   Igen! Elnézést, hogy ilyen későn hívom miatta, de külföldön tartózkodtam. Nagy baj van doktornő?

-    Agatha, egyenlőre nem tudok biztosat mondani és el kellene még végeznünk néhány vizsgálatot, de kérlek nyugodj meg, minden a legnagyobb rendben lesz!

-   Értem, rendben, köszönöm! Csak dadogni tudtam a telefonba, nem akartam elhinni, hogy ismét elölről kezdődik az egész rémálom.

-  Jó lenne, ha minél hamarabb be tudnál hozzám fáradni, ha megfelel neked  a jövő hét, akkor beírom a naptáramba. Még mindig jelen vannak a tünetek?

-   Persze, megfelel, köszönöm doktornő! Igen, fáj a hasam, néha görcsöl, és szédülök.

-  Értem! Aggie, nyugodj meg! Pihenj sokat, és  akkor a jövő héten várlak!

-  Rendben, köszönöm még egyszer! Viszont hallásra.

Egyszerűen lefagytam, nem tudtam mit is tehetnék. Dr. Hale nagyon aranyos és megértő orvos és, ami a legfőbb remekül végzi a munkáját. Én voltam az első páciense 10 éve és azóta is ő a kezelőorvosom. A 40-es éveiben jár, szőke hajú és barna szemű nő, van két kisgyermeke, és egy igen helyes és jóképű férje.

Az évek folyamán barátság alakult ki köztünk a doktornővel. Sokszor kérte, hogy tegezzem, de én a mai napig magázom, néha még a gyerekekre is vigyáztam, ha dolguk volt a szülőknek.

Most hívjam Niall-t? Vagy anyut? Hogy: "Helló itt Aggie! Nincs semmi különös  velem, csak most beszéltem az orvosommal és lehet, hogy újra daganatom van?" Nem, kizárt, hogy elmondjam nekik, mert anyu tuti szívinfarktust kapna, Niall pedig begubózna és magát okolná.

Liz fog tudni róla és senki más, még  a lányok sem, nem szeretném, ha miattam idegeskednének és aggódnának, nem is beszélve a fiúkról. Jobb ez így, még nem tudok semmi biztosat, eddig is megbirkóztam a betegségemmel és ezután is megfogok. Egy évtized alatt, már hozzászoktam a folyamatos vizsgálatokhoz, tűszúrásokhoz, aggódó és sajnálkozó szempárokhoz…

Szépen elterveztem mindent és, hogy lefoglaljam magam, kiterigettem a ruháimat, a megszáradtakat kivasaltam és szépen behajtogattam a szekrénybe, egy ideig úgy sem lesz rájuk szükségem. Összehajtogattam a sporttáskát, belehelyeztem a bőröndbe, majd az egész pakkott bedugtam az ágyam alá.

El is szaladt az idő, már alig vártam, hogy Lizzy befusson, de egy kicsit meg akartam viccelni, ha már szomorú vagyok legyen benne valami jó is, így leoltottam minden lámpát a házban, kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, mint aki olvas és vártam, hogy Li benyisson.

Hallottam, ahogy az autó motorja leáll, majd nyílt a bejárati ajtó és ismét világosság töltötte meg a nappalit. Liz először észre sem vett, csak pakolászott, levette a cipőjét, majd a kabátját.

-         Hm, nagyon érdekes! A kezemben egy újság volt és tettettem, hogy olvasok.

-         Jézusom, Aggie! Hát, te itt? Gyere már ide, had öleljelek meg, te örült nő!

-         Sziaaa! Szaladtam oda hozzá és ugrottam a nyakába.

-         Remélem tudsz újraéleszteni?

-         Persze! De miért?

-         Mert szerintem még most is áll a szívem, úgy megijedtem.

-         Ne haragudj Li, de ezt nem hagyhattam ki. 
-    Köszi! De mikor jöttél? Azt hittem, hogy csak holnap érsz haza.

-         Hát, olyan 3 óra felé értem haza, azóta kimostam, és el is pakoltam.

-         Pedig, itthon szerettem volna lenni, mikor hazaérsz. Szomorodott el.

-         Meglepetést akartam szerezni!

-         Sikerült és írtó boldog vagyok, hogy másfél hónap után újra itthon vagy.

-         Liz, híreim vannak és nagyon fontos dolgot szeretnék elmondani,mert ha nem mondom el úgy érzem felrobbanok.

-         Rendben! De eléggé megijesztesz...

-         Üljünk le, gyere! Liz tyúklépésben követett a kanapéig, ahol helyet foglaltunk.

-        Először is el kell mondanom, hogy nagyon szeretem Niall-t és már a fiúk is tudnak rólunk…

-         Láttam Agg a mai újságokat, Niall-től zeng London.  Én úgy örülök nektek, hisz a Jó Istenke biztosan egymásnak teremtett titeket, ez szent meggyőződésem!

-  Jajj Liz, köszönöm, vagyis köszönjük! Olyan aranyos vagy, nem tudom soha meghálálni, hogy támogatsz!

-         Nem is kell, mert ez egy barát dolga! Szorította meg a kezem.

-         Köszönöm! Mondtam még mindig a kezét szorongatva, hálás pillantások kíséretében. - A másik dolog viszont nem ennyire rózsás...

-         Mi a baj Agg? A frászt hozod rám, komolyan!

-         Ma felhívtam Dr. Hale-t, vagyis az egész egy üzenettel kezdődött, amelyet még csak ma olvastam el. Abban az állt, hogy konzultálnunk kellene az állapotomról.

-        Nem értem Agg!

-     Nem meséltem neked, mert nem akartalak megijeszteni, de pár héttel ezelőtt felkerestem Bridget doktort, aki mintát vetetett. Persze járok hozzá folyamatosan ellenőrzésre, te is tudod, de a múltkoriban nem éreztem valami jól magam, így elmentem hozzá. Fájt a hasam és feszült, sokszor szédültem, és a lábaim bedagadtak.

-         És most jöttek meg az eredmények?

-         Igen, de nem mondott semmi biztosat, csak, hogy még szükségem van pár vizsgálatra...

-         Ez mit jelent? Ugye nem azt, hogy megint, megint...

-         Daganatos vagyok... Fejeztem be helyette a mondatot.

-         Aggie, ne mondj ilyet! Semmi baj nem lesz, túl leszünk ezen is!

-         Bár igazad lenne. Öleltük meg egymást.

-         Nem élném túl, ha bármi bajod is lenne!

-         Dehogynem, Liz!

-         Nem, te vagy a legjobb barátnőm! Jóban-rosszban. Emlékszel?

-         Először várjuk meg a vizsgálatok eredményét!

-         Olyan büszke vagyok rád Agg! Felemelt fejjel tudsz szembenézni ezzel a dologgal, számomra te egy igazi hős vagy.

-         Mert vannak barátaim, családom és szerelmem, akikre gondolnom kell és harcolnom értük. Mosolyogtam bele monológomba.

-         Komolyan azt szeretnéd, hogy bőgjek?

-         Dehogy, ráérünk még búsulni! Elkísérsz jövő héten a kórházba?

-         Ezt meg sem hallottam!  Még szép, hogy el, ha nem is akarnád, hogy menjek akkor is ott lennék!

-         És veled mi újság? Hogy vagy?

-         Hu, hosszú lenne elmesélni, és tudom, hogy fáradt vagy, majd holnap töviről hegyire elmesélek mindent. Amúgy holnap nincs kedved bejönni  a boltba, csak, hogy addig is együtt legyünk?

-         De, persze! miért ne?

-         Na, akkor irány az ágy, mert korán kelünk!

-         Igenis anya! Puszi, jó éjt!

-         Jó éjt, álmodj szépeket!

Miután elbúcsúztam Liz-től, bevonultam a fürdőbe, majd egy gyors zuhany után már a meleg paplanom alatt nyomkodtam a telefonomat.

Megbeszéltünk Ni-vel, hogy beszélünk még este, de szerintem ő is nagyon fáradt és nekem sincs energiám, hogy tovább ébren legyek, így írtam neki egy hosszú jó éjt üzenetet „…Önnek jó éjt puszis üzenete érkezett: Kérem a cuppanás elmúlása után, aludjon el és álmodjon a feladóról! Csók, szeretlek A."

Pár perc múlva kaptam is a választ: „Nagyon kreatív vagy Kicsim! Engedd meg, hogy én is az legyek. Az e heti telefonos szavazás során ön nyerte el a legkedvesebb angyal címet s nyert egy virtuális jó éjt csókot. Holnap hívlak,szeretlek! N."

Kis hülyém, nagy mosollyal helyeztem el a mobilom az éjjeliszekrényemen és hunytam le a szemeimet, hogy Niall-el  merüljek el az álmok világában.