2015. február 19., csütörtök

22. Fejezet: Békülés

Babes Love <3

Reggel, elég kómásan és fáradtan nyitottam ki a szememet, azt sem tudtam, hogy hirtelen hol vagyok. Fejem Ni mellkasán pihent, még a karjai szorosan tartottak. Csak hallgattam szívverését, és próbáltam helyezkedni, mert nyomódott a karom és így fájt.
Az új helyzetem, tökéletes volt számomra, hiszen a vállán pihentettem államat. 5 perce bámultam, mikor ajkai megmozdultak, és széles mosolyra húzódtak.
- Eddig bírtam. Nevetett, majd fölém hajolt és megcsókolt.
- Ah, olyan vagy, miért nem szóltál, hogy felébresztettelek?
- Hm, csak vártam, hogy még jobban rácsodálkozz tökéletes sármomra.
- Ni, tegnap te kaptál szurit helyettem, nagyon úgy érzem.
- Ha-ha-ha. Hogy vagy Kicsim? Még mindig nagyon fáj? Tudtál aludni? Egyszerre, annyi kérdést tett fel, hogy mire a végére ért, már nem is emlékeztem az elsőre.
- Igen doktor bácsi, már nem fáj annyira, és csak egyszer ébredtem fel, olyan 6 óra körül.
- Mi? Miért nem ébresztettél fel?
Erre vágtam egy olyan „viccelsz, mégis minek fejet” odahajoltam a füléhez és belesúgtam, hogy – Mert olyan mélyen, ahogyan aludtál, még a mormota sem szokta a téli álmát aludni.
- De most komolyan Agg, ha még egyszer ilyen lesz, kérlek ébressz fel nyugodtan.
- Igenis! De mondhatok valami fontosat?
- Baj van? Nagyon megijeszthettem, mert eddig szemei vidámságot és vágyat tükröztek, most belenézve, szemszíne is sötétebbre váltott.
- Elzsibbadt a lábam. Nevettem ajkára és olyan gyorsan ahogy csak tudtam kigördültem alóla, majd berohantam a fürdőbe.
- Aggie! Szaladt utánam. - Ez bosszút kíván! Éppen becsuktam volna az ajtót, de gyorsabb volt. Én csak nevetni tudtam azon ahogyan utolért és felkapott a levegőbe, sikítozhattam, de nem hallotta senki, de annyira finom volt hozzám, tudta, hogy hová nem szabd nyúlni, hogy ne fájjon.
- Mit terveztél mára? Kérdezte mind már ezt úgy, hogy a talajon voltam, ő ölelte a derekam, én pedig tarkóját és homlokunk egymásnak volt döntve.
- Pihi, kaja, séta, pihi, választhatsz, hogy milyen sorrendet szeretnél. De elmehetünk az élményfürdőbe is. Persze az a többiekkel lenne buli. – Mit mondasz?
- Jól hangzik, de Kicsim a karodon még mindig ott a sín.
-Tudom, nem kell emlékeztetni, de arra a pár órácskára levehetném és nagyon vigyáznék magamra, ígérem.
- Tuti?
-Tuti, és megcsókoltam.
Amíg Ni elment összeszedni a  többieket, vagyis inkább kérdezősködni, hogy ki az aki jön és ki az aki nem, én beszéltem Paul-al, először nem igazán akart belemenni, de meggyőztem, hogy a srácoknak is jár a pihenés, ugyanis, mióta úton vagyunk csak a négy falat bámuljuk.
Épp a fürdőruhámat választottam ki, amikor csörögni kezdett a mobilom és nem hittem a szememnek.
Remegő kezekkel húztam el a felvétel gombot.
- Szia Aggie, megértem ha nem akarsz velem beszélni, hiszen csúnyán viselkedtem, és beszéltem veled. Liz, bársonyos hangján, most szinte csak suttogott a telefonba. - Bocsánatot szerettem volna kérni, mert nekem ez nem megy, hogy több ezer kilométerre vagy és, hogy ne tudjak rólad semmit, az kizárt.
Liz, szóltam bele, szinte én is csak, suttogni tudtam a könnyeimtől, nem szerettem volna, ha hallja, hogy sírok, de ezek nem attól potyogtak, hogy szomorú lettem volna, boldogság könnyek voltak, hogy visszakaptam az egyik legfontosabb személyt az életemben.
- Aggie, csak ne sírj, és nem sírok, csak valami por vagy mi belement a szemembe, de ekkor már nem bírtam és felnevettem.
Liz, szeretlek és tudod, hogy sosem bántanálak meg, csak...
-Agg, ne folytasd, tudom, hogy mennyi melód van és-és hülye voltam. Láttalak a mai újságokban, és nagyon aggódtam érted. Hogy vagy?
- Köszönöm Drágám, megvagyok, de tudod amikor a múltkor hívtalak, el szerettem volna mondani valamit.
- Sajnálom.
- Liz, ne kérj többet bocsánatot, mert le fogom tenni a telefont.
- Jó, csak le ne tedd, mesélj!
- Li, szerelmes vagyok, és ez a szerelem viszont szeret!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ sikított a bele a készülékbe. - Úr Isten, Úr Isten, hogy hívják?
Niall!
De, ugye ez nem az a Niall? Mármint a híres? Ugye nem?
De? Inkább kérdeztem, mint válaszoltam.
- Jajj Szívem, nagyon örülök a boldogságodnak, de nagyon féltelek, igaz nem ismerem, de ő mégis egy híresség, aki akármilyen lányt megkaphat, akit csak akar.
- Tudom. Szontyolodtam el. - Liz, én félek, mi van ha kevés vagyok neki? Ő túl tökéletes, hogy igaz legyen, és ott van az a dolog is...
- Ne viccelj Agg, inkább te vagy tökéletes hozzá. Olyan ártatlan, kedves és aranyos lány vagy, hogy mindegyik fiú a csillagokat lehozná neked.
- Hiányzol!
- Te is nekem Életem!
- Jajj, annyira tapintatlan vagyok csak magammal vagyok elfoglalva, hogy vagy?
- Édesem, ezt holnap megbeszéljük, ugyanis ha így folytatjuk, reggel tuti el fogok késni a melóból. Annyira boldog voltam, mint még talán soha. Mire Niall vissza ért és bejelentette, hogy mindenkinek tetszik a terv el is készültem, elmondtam neki a jó hírt, majd kijelentette, hogy nagyon büszke rám és kaptam egy csókot. Már csak egy terv kellene, hogy kijussunk a szállodából feltűnés nélkül. Lent várakoztunk az autókra, én El-el beszélgettem, komolyan szégyelltem magam, hiszen neki annyira tökéletes az alakja... Amikor egy nem várt személyt pillantottam meg a recepciónál...



2 megjegyzés: