22. Fejezet: Békülés

Babes Love <3

Reggel, elég kómásan és fáradtan nyitottam ki a szememet, azt sem tudtam, hogy hirtelen hol vagyok. Fejem Ni mellkasán pihent, még a karjai szorosan tartottak. Csak hallgattam szívverését, és próbáltam helyezkedni, mert nyomódott a karom és így fájt.

Az új helyzetem, tökéletes volt számomra, hiszen a vállán pihentettem államat. 5 perce bámultam, mikor ajkai megmozdultak, és széles mosolyra húzódtak.

- Eddig bírtam. Nevetett, majd fölém hajolt és megcsókolt.

- Ah, olyan vagy, miért nem szóltál, hogy felébresztettelek?

- Hm, csak vártam, hogy még jobban rácsodálkozz tökéletes sármomra.

- Ni, tegnap te kaptál szurit helyettem, nagyon úgy érzem.

- Ha-ha-ha. Hogy vagy Kicsim? Még mindig nagyon fáj? Tudtál aludni? Egyszerre, annyi kérdést tett fel, hogy mire a végére ért, már nem is emlékeztem az elsőre.

- Igen doktor bácsi, már nem fáj annyira, és csak egyszer ébredtem fel, olyan 6 óra körül.

- Mi? Miért nem ébresztettél fel?

Erre vágtam egy olyan „viccelsz, mégis minek fejet” odahajoltam a füléhez és belesúgtam, hogy – Mert olyan mélyen, ahogyan aludtál, még a mormota sem szokta a téli álmát aludni.

- De most komolyan Agg, ha még egyszer ilyen lesz, kérlek ébressz fel nyugodtan.

- Igenis! De mondhatok valami fontosat?

- Baj van? Nagyon megijeszthettem, mert eddig szemei vidámságot és vágyat tükröztek, most belenézve, szemszíne is sötétebbre váltott.
- Elzsibbadt a lábam. Nevettem ajkára és olyan gyorsan ahogy csak tudtam kigördültem alóla, majd berohantam a fürdőbe.

- Aggie! Szaladt utánam. - Ez bosszút kíván! Éppen becsuktam volna az ajtót, de gyorsabb volt. Én csak nevetni tudtam azon ahogyan utolért és felkapott a levegőbe, sikítozhattam, de nem hallotta senki, de annyira finom volt hozzám, tudta, hogy hová nem szabd nyúlni, hogy ne fájjon.

- Mit terveztél mára? Kérdezte mind már ezt úgy, hogy a talajon voltam, ő ölelte a derekam, én pedig tarkóját és homlokunk egymásnak volt döntve.

- Pihi, kaja, séta, pihi, választhatsz, hogy milyen sorrendet szeretnél. De elmehetünk az élményfürdőbe is. Persze az a többiekkel lenne buli. – Mit mondasz?

- Jól hangzik, de Kicsim a karodon még mindig ott a sín.

-Tudom, nem kell emlékeztetni, de arra a pár órácskára levehetném és nagyon vigyáznék magamra, ígérem.

- Tuti?

-Tuti, és megcsókoltam.

Amíg Ni elment összeszedni a  többieket, vagyis inkább kérdezősködni, hogy ki az aki jön és ki az aki nem, én beszéltem Paul-al, először nem igazán akart belemenni, de meggyőztem, hogy a srácoknak is jár a pihenés, ugyanis, mióta úton vagyunk csak a négy falat bámuljuk.

Épp a fürdőruhámat választottam ki, amikor csörögni kezdett a mobilom és nem hittem a szememnek.

Remegő kezekkel húztam el a felvétel gombot.

- Szia Aggie, megértem ha nem akarsz velem beszélni, hiszen csúnyán viselkedtem, és beszéltem veled. Liz, bársonyos hangján, most szinte csak suttogott a telefonba. - Bocsánatot szerettem volna kérni, mert nekem ez nem megy, hogy több ezer kilométerre vagy és, hogy ne tudjak rólad semmit, az kizárt.

- Liz, szóltam bele, szinte én is csak, suttogni tudtam a könnyeimtől, nem szerettem volna, ha hallja, hogy sírok, de ezek nem attól potyogtak, hogy szomorú lettem volna, boldogság könnyek voltak, hogy visszakaptam az egyik legfontosabb személyt az életemben.

- Aggie, csak ne sírj, és nem sírok, csak valami por vagy mi belement a szemembe, de ekkor már nem bírtam és felnevettem.

- Liz, szeretlek és tudod, hogy sosem bántanálak meg, csak...

-Agg, ne folytasd, tudom, hogy mennyi melód van és-és hülye voltam. Láttalak a mai újságokban, és nagyon aggódtam érted. Hogy vagy?

- Köszönöm Drágám, megvagyok, de tudod amikor a múltkor hívtalak, el szerettem volna mondani valamit.

- Sajnálom.

- Liz, ne kérj többet bocsánatot, mert le fogom tenni a telefont.

- Jó, csak le ne tedd, mesélj!

- Li, szerelmes vagyok, és ez a szerelem viszont szeret!

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ sikított a bele a készülékbe. - Úr Isten, Úr Isten, hogy hívják?

- Niall!

- De, ugye ez nem az a Niall? Mármint a híres? Ugye nem?

- De? Inkább kérdeztem, mint válaszoltam.

- Jajj Szívem, nagyon örülök a boldogságodnak, de nagyon féltelek, igaz nem ismerem, de ő mégis egy híresség, aki akármilyen lányt megkaphat, akit csak akar.

- Tudom. Szontyolodtam el. - Liz, én félek, mi van ha kevés vagyok neki? Ő túl tökéletes, hogy igaz legyen, és ott van az a dolog is...

- Ne viccelj Agg, inkább te vagy tökéletes hozzá. Olyan ártatlan, kedves és aranyos lány vagy, hogy mindegyik fiú a csillagokat lehozná neked.

- Hiányzol!

- Te is nekem Életem!

- Jajj, annyira tapintatlan vagyok csak magammal vagyok elfoglalva, hogy vagy?

- Édesem, ezt holnap megbeszéljük, ugyanis ha így folytatjuk, reggel tuti el fogok késni a melóból. Annyira boldog voltam, mint még talán soha. Mire Niall vissza ért és bejelentette, hogy mindenkinek tetszik a terv el is készültem, elmondtam neki a jó hírt, majd kijelentette, hogy nagyon büszke rám és kaptam egy csókot. Már csak egy terv kellene, hogy kijussunk a szállodából feltűnés nélkül. Lent várakoztunk az autókra, én El-el beszélgettem, komolyan szégyelltem magam, hiszen neki annyira tökéletes az alakja... Amikor egy nem várt személyt pillantottam meg a recepciónál...