12. Fejezet: Azt hittem barátok lehetünk...

Úgy döntöttem, hogy a mai nap, megírom a következő részt, mert annyira aranyosak vagytok, és annyi kedves szóval illetek, egyszóval Köszönöm <3

"Hála Istennek, köszönöm Harry!" Mondtam magamban, és így nem kellett Niall szemébe tovább bámulnom, mint egy idióta, aki azt sem tudja miről van szó és, hogy hol van.

Igen, Harry megmentett azzal, hogy odajött, és elrángatott Ni mellől, hogy ő is szeretett volna velem táncolni, nem nagyon ellenkeztem az ötlet ellen, mondanom sem kell.
***

Későn értünk haza, ami azt jelentette, hogy csúszik minden délelőtt és délután is, amit el kell intéznem, de majd csak kora reggel, mert jelenleg arra van erőm, hogy ruhástól mindenestől az ágyba bújjak. Szegény Tay-t is jól otthagytam, de majd írok neki egy üzenetet, vagy felhívom, hogy ne haragudjon, még élek.

Lou-val a jobbomon tettem le az autót, amíg a többiek egy másik kocsival jöttek el, de Tommo is csak azért jött velem, mert kijelentette, hogy nem vezethetek vissza magamba, pedig nem is ittam. Először a Manó ajánlkozott, de nem is figyeltem rá, úgy tettem, mint aki nem hallotta, pedig nagyon is hallottam, de nem szerettem volna a fél órás utat Ni mellett tölteni, Harry pedig, fogalmazzunk úgy, hogy kiélvezte, hogy ez az este csak az övé.
***

Oldalamra fordulva nyomogattam a telefonomat, miközben éreztem, hogy besüppedt mellettem az ágy.

Tehát ők is megérkeztek. Ni a vállamra tette a kezét, és óvatosan maga felé fordított.

-  Aggie, sajnálom, ha úgy érzed, hogy nagyon nyomultam, vagy ilyesmi, eszem ágában sem áll téged megbántani. Annyira édes volt, ahogy lesütött szemekkel beszélt hozzám, így volt alkalmam arca vonásait, és rezdüléseit megfigyelni. Pilláit megvilágította a lámpa fénye, amelyek ennek hatására a nyári pitypang virágára hasonlítottak, amelyeket felkap a szél, és tova szállnak a nagyvilágban. Ajkai pedig úgy csalogatták az enyémet, mint ha mézédes görögdinnye szeletek lennének.

-  Niall, semmi baj! Jogosan kérdezted, amit kérdeztél, hiszen igen szó szerint elmenekültem, de kérlek, nem szeretnék a miértjéről beszélni. Válaszolva a korábban feltett kérdésedre, nem kerüllek, csak mindig valahogy úgy alakult, hogy nem tudtunk beszélni...

Kamuztam, de még mekkorát, ha ez így megy tovább megőrülök, itt volt az alkalom, hogy elmondjak neki mindent, bevalljam érzéseimet, erre még tovább tetézem a hazugságokat.

- Értem! Még el is hinném, ha nem lennénk együtt folyamatosan, csak azt nem értem, mit ártottam neked. Agg elegem van abból, hogy nem beszélünk, pedig szobatársak vagyunk, elegem van abból, hogy mindenkivel nagyon jól elvagy, de ha a közeledbe megyek arrébb húzódsz vagy lelépsz. Talán büdös vagyok, vagy leprás?

- Niall... én-én nagyon sajnálom!

Nem tudtam mit mondani, hiszen mit is mondhattam volna? Igaza volt, mindenben igaza.

-  Én is sajnálom Aggie, azt hittem barátok lehetünk, de nem bízol bennem, így nincs értelme semminek, nem is tudok rólad semmit.

-  Ni... ne mondd ezt! Én a barátod szeretnék lenni! De ezeket már sírva mondtam neki. Nem hiszem el, hogy nem vettem észre, hogy mennyire megbántom a viselkedésemmel, pedig csak őt akartam védeni. Felállt mellőlem, és kiment a szobából.

Nem bírtam tovább, ismét átvette a sírás testem felette az uralmat, és csak bőgni tudtam.

***

Álomba sírhattam magam, hiszen mikor felébredtem, már a nap melege csiklandozta bőrömet, átfordultam a másik oldalamra, de nem lepődtem meg rajta, hogy Ni nem volt mellettem. Megnéztem az időt a telefonon, amelyet még tegnap töltőre tettem a kis éjjeliszekrényen, reggel 7.15-öt jelzett.

Felkeltem, és mivel túl fáradt voltam a fürdéshez hazaérkezésünkkor, így bementem a fürdőbe, és a zuhany helyett a fürdést választottam, és akkor megint lejátszódott a tegnap este előttem, amelynek hatására a sírás megint a torkomat szorongatta.

Mikor kész voltam letöröltem testemről a vízcseppeket, majd felöltöztem, nem vittem túlzásba, és hangulatom sem volt hozzá, egyszerű sötétkék farmert választottam, egy bő világos rózsaszínű pulcsival, hozzá pedig barna lovaglócsizmát  vettem fel, hajamat megszárítottam, megfésültem és szabadon hagytam, Ezek után elindultam a fiúkhoz, hogy talpra állítsam őket is. Elölről kezdődik megint. Találkozók, próbák, és városnézés van beiktatva.

Zayn és Li szobájában még sötétség honolt, így a függönyhöz indultam, de útközben nekiütköztem valaminek, de a hang alapján inkább valakinek. Gyorsan széthúztam a sötétítőket, és egy mérges Niall-el találtam szembe magam, amelynek hatására a másik két fiú is felébredt.

-  Nem tudnál néha a lábad elé nézni? Ja nem is, hiszen mindig azt teszed, csak mész előre, a fejed után, és nem nézed a másikat.

-  Ez nem igaz! És miért flegmázol? Azt hiszed nekem könnyű, az helyett, hogy a kényelmes ágyban aludtál volna itt töröd magad?

-  Srácok mi a baj? Ült fel Zayn az ágyban, és vele karöltve Liam is.

-  Semmi Zayn, már megyek is, csak szólni akartam, hogy kelés, mert Paul is vár minket egy megbeszélésre.

A szobájukból szinte kirohanva nyitottam be Harry-hez és Lou-hoz, de ők már ébren voltak, így közöltem, hogy hánykor és hol találkozunk, majd sietve ezt a szobát is elhagytam.
***

- Halló, Liz?

- Szia Aggie, ezer éve, hogy beszéltünk!

- Igen, már rég volt.

- „Igen már rég volt?" Kivel beszélek? Na, jó viccet félretéve, hogy vagy, minden rendben? Mikor ezeket kérdezte, éreztem, hogy sós könnyeim ismét áztatják arcomat, nem is mertem megszólalni...

- Halló,van ott valaki?

-  Igen, itt vagyok, csak nagyon fáradtan, de gondoltam, hogy már felhívlak.

- Szívem, mi a baj? Hallom, hogy valami nem okés, és ne hazudj, mert pisis korunk óta ismerlek.

- Liz, semmi baj, komolyan!

- Ne, csak ne kezd, hogy semmi baj... Valamelyikőjük miatt vagy ki?

- Liz, én szerelmes vagyok... Zokogva ejtettem ki  a szavakat.

- Sh, semmi baj Agg! Kérlek ne sírj, mert én is fogok! Szívem, szuper, ha az ember szerelmes, leírhatatlan érzés, és tudod mit, mindegyik  érzés más, ettől olyan különleges...

- De-de tudod, hogy én nem vagyok egészséges.

- Agg, fejezd be! Gyönyörű vagy és különleges.

- Jajj, Liz...

- Na, egy szót sem!  És most az igazat szeretném hallani.

- Lizzy, most mennem kell, mert valaki be akarja törni az ajtómat.

- Szia, csókoltatlak! Bontottam a vonalat, meg sem várva, hogy elköszönjön, és szaladtam az ajtóhoz, hogy beengedjem azt, aki ennyire türelmetlen.